A Malackarajon is megjelent, és érdekes téma.
Fontos is szabályozni ezt a területet, de mint mindenhol, a szabályozás egy dolog, a gyakorlat meg egy másik.
Nézzük, miért fontos, hogy gomba (és nem csak szarvasgomba) ügyben legyen működőképes gyakorlat. A gombák a nagy szerves produkciójú területek fontos élőlényei. Aránylag nagy anyagforgalmat bonyolítanak, erdőkben a fásszárú növényekkel szimbiózisban vannak, biztosítják a fák vízzel, tápanyaggal ellátását. Ehhez az kell, hogy a gombák fonalai behálózzák az egész talajt. Amit egyszerű ember gomba néven ismer, az csak a felszín, a termőtest, ehhez képest sokkal fontosabb és a gombák, ökológiai rendszerek szempontjából elsődleges az a föld alatti hálózat, amit nem látunk. Ennek a biomasszája sokkal jelentősebb a (z ehető, vagy mérgező, stb) termőtesteknél. A gombák általában igénylik a nedves környezetet, itt működnek optimálisan. Ebből következik, hogy az a fajta gyűjtés, ami a talaj teljes megbolygatásával jár
- egyrészt szárítja a talajt, hiszen az elkapart, beforgatott avar hővédő és párologtatás csökkentő szerepe megszűnik, az átforgatott talaj kiszellőzik és elveszíti a nedvességtartalmát, a nagy talajfelület (talajrögök) megnövelik a párologtató felszínt, növelik a talaj hőmérsékletét, stb.
- másrészt fizikailag elvágja a gombafonalakat. A gomba nem igazán regenerálódik, legfeljebb új fonalat növeszt, ha tud (és van elég nedvesség, lásd fent). Ráadásul nem csak a szarvasgomba fonalait, de minden gombáét le lehet így amortizálni.
Tehát az a lelkes kapás, ásós brigád, amelyik egész erdőket forgat fel szarvasgomba után hosszú távon magával is alaposan kicseszik, mert ott hosszú időre nem lesz gomba. Nem szarvas típusú, de semmilyen. Még hosszabb távon azt is kockáztatja, hogy erdő sem, vagy legalábbis nem egészséges.
Ezek ellen a brigádok ellen a korábbi jogszabályok segítségével is fel lehet(ne) lépni. Itt nem lett volna szükség újabb és adott esetben úgysem betartható szabályra.
A kutyás szarvasgombászás ehhez képest jóval szelídebb módszer. A kutya adott ponton jelez, ahol van (kifejlett) szarvasgomba, nem kell sok talajt megmozgatni (gyakran köbcentikben mérhető csak a kiásott talajmennyiség), a gomba kiemelésekor figyel a gombafonalakra (!), a végén a gombász visszatemeti a gödröcskét. A kutyás keresés inkább magányos sport, nem igazán lehet és érdemes falkában csinálni (bár vannak erre is negatív példák, sajnos), hogy a kutya és a gazda összhangban mozogjon, oda lehessen figyelni arra, mit csinál a kutya (az egy darab! - ne csámborogjon el, a megtalált gombát észre lehessen venni, ne ugorjon vad után, stbstb) Ezzel így minimális az erdőben esett kár.
Az új szabályokra lehet azt mondani, hogy a horgászengedélyek mintájára működnek, csak sajnos ez nem igaz.
- volt egy gombász "területi engedély" már eddig is. Egyszerű regisztráció, a gombász és a terület tulajdonosa tudtak egymásról. Tökéletesen lehetővé tette az ellenőrzést, annál inkább, mert az engedély kiadója jó esetben ugyanaz volt, mint akivel a gombász potenciálisan találkozhat az erdőben.
- a horgászengedélyek túlbürokratizáltsága, a MOHOSZ-on belüli töketlenkedés, korrupció, a halállományokkal kapcsolatos statisztikák, adatok totálisan béna rendszere velem azt mondatja, nehogy átvegyék a horgász hozzáállást! Felesleges egy MOHOSZ jellegű vízfej, akkor működnek jól a dolgok, ha helyben veszik kézbe a közösségek ezeket a dolgokat. Ha kell országos szintű képviselet, minőségbiztosítás, stb, akkor ez működjön grassroot jelleggel, alulról felfelé építkezve. Semmiképpen ne központilag, elsőnek a hájfejeknek létrehozva a székeket, íróasztalokat, hivatalt!
Mindarról nem is beszélve, hogy tegyük fel, van új rendszer, van központi vízfej, vizsgáztatási rendszer embernek, állatnak, de továbbra sincs megoldva az, hogy a rapsicokat ki lehessen szorítani, hiszen ha van is ellenőrzés, az csakis az engedélyes vegzálásában merül ki (naná, hiszen ő még le is jelenti, merre jár). A rapsic nem jelenti le, hogy a pélóban is találnák meg.
