Olvasgatva a minapi Török Gábor bejegyzést, és kommentálgatva azt, lejegyeznivalóm akadt.
Idemásolom a kommentjeimet, mert ezeket szeretném továbbírni:
Szerintem a bejegyzés első bekezdése is leírja (félig) a kulcslyuk szindrómát: a politikusok jelentős része, amint aránylag szűk körű beszélgetésen vannak, "normális" emberré válik, értelmes gondolatokat képvisel. Ami nincs benne ebben a bekezdésben, az az, hogy amint kilépnek a pástra, egyből megváltoznak, gyúrják a sárgolyókat. A nagy kérdés nem is az, hogy a választók kényszerítik ezt ki, vagy ez politikusi manipuláció? Gyanúm szerint vastagon mindkettő, közös felelősség. Az igazi kérdés, mi a lehetősége annak, hogy ez változzon, és hogyan?
Próbálom direktebben fogalmazni:
Az, hogy a választók és a politika között ajtó van, amin kulcslyukon keresztül van csak kapcsolat, a politikusok és a választók közös felelőssége. A politikusoké, mert zárva tartják az ajtót (nyilvánosság hiánya) és a választóké (lustaság, egyszerűsítés, szervilizmus, stb), mert ezen nem is feltétlenül akarnak változtatni.
Szóval, hogyan lehet ezt megváltoztatni? Mi egy ajtó kinyitásának a módja? Jelenleg kétféle kisérletet lehet látni:
- Lehet Más A Politika
- Jobbik
Az LMP kopogott, keresi a kulcsot. Remélem, ha sikerül átmennie az ajtón, nyitva hagyja azt. Minden reményem az ővék, mert kezdettől fogva ezt mondják. Stíusosan most a kapujában állnak a sikernek.
A Jobbik is felismerte ezt, nem vitatom. Azt sem, hogy sokszor jó irányból ismerte fel, releváns kérdéseik vannak, még ha a megoldási javaslataik, válaszaik gyakran hajmeresztőek, populisták, demagógok vagy némileg őrültek. Csak az a gondom, hogy ők a kulcs birtokában is betörni készülnek az ajtón. Valamiért a tv ostrom jut eszembe. Ott is sikerült a betörés...
