Szerintem Sólyom első ránézésre túllőtt a célon a beszédével:
- név szerint említve a Jobbikot, és mószerolva,
- név szerint említve az LMP-t, és kvázi dicsérve.
Ezen kívül furcsa volt, hogy gyakorlatilag az összes pártot (talán mínusz LMP), a fenti eseteket kivéve névtelenül mószerolta. Ennek két okát tudom elképzelni:
- Sólyom informálisan már biztos információval rendelkezik arról, hogy nem lesz jelölve következő ciklusra (baszd meg a létrádat medve), vagy
- úgy gondolja, hogy megjelenítheti az egyéni preferenciáit is, mint az egységet szimbolizáló elnök (mert a pártok elhagyták ezt az egységet valamilyen irányban),
Az első verzióval nem akarok foglalkozni, ha tényleg igaz, akkor ez emberi kérdés, nem igazán a politikára tartozik (legfeljebb a következménye).
DE.
A második verzió viszont érdekes. Tulajdonképpen osztom azt a véleményt, hogy:
- a Fidesz (tán néppárti jellegéből adódóan?) képtelen a nyílt őszínteségre (Kállay-kettős jelleggel, nem feltétlenül hazugsággal), ezt vastagon bizonyította a kampányban és a mai napig is. Emellett tényleg hiába a kétharmad, ha ezzel képtelen lesz élni.
- az MSZP magát szopatja, béna, elkúrta, nem kicsit, stb. Ráadásul az újrakezdéstől annyira távol vannak mint ide Lacháza.
- a Jobbik, a Fideszhez hasonlóan kettős táncot jár, egyrészt hergeli a saját szavazóbázisát (IMF, Trianon, zsidózás és cigányozás, stb, látjuk), miközben a médiában, parlamentben (pl. láttuk ma Vonát) "trükkök százait" alkalmazza, hogy a nagy játszma részese lehessen közjogilag. Felismernek jó témákat, de egyből populárissá és zsigerivé teszik, ahogy a hívek elé vetik, majd az intézményrendszerben mézesmázos hangon, a játékszabályokat már betartva beszélnek róla.
Sólyom szerintem jól értékelt.
