Könnyű utólag, persze, illetve az van, hogy erről már sokan évek óta tépik a szájukat, nem sok eredménnyel. Amiről szeretnék írni, az az illúzió, ami miatt minden évben vezető hír egy árvíz.
Mert illúzió az, hogy van a klíma és annak az elfajzása okoz sok vizet. Sokan a klíma alatt a (saját maguk fejében élő) átlagot és nem az átlag kialakulása körüli mozgásokat szeretnék látni. Mi az, hogy esik az eső nyáron? Amikor melegnek kellene lenni: kisfröccs, Balaton, Fanta. Pedig az van, hogy a klíma szerint a nyár a legcsapadékosabb hónap, van olyan fogalmunk, hogy zöldár. Ami ráadásul - lásd fokgazdálkodás - egy gazdasági tevékenységgel jól összeegyeztethető folyamat is lehetne.
(Mielőtt valaki beleköt: nem a klímaváltozást, a szélsőséges időjárási események gyakoriságát akarom relativizálni. Csak azt, hogy alapjaiban nem szokatlan, hogy nyári csapadékos idővel áradás is jön. Az utóbbi, inkább aszályos nyarak alatt elszoktunk tőle, mert az áradás hülye időpontokban - ősszel, télen jött mostanában.)
Apropo, gazdálkodás. Az is illúzió, hogy a folyóárterekben ugyanúgy lehet gazdálkodni, mint a szelíd lankákon, hiszen (lehet gondolni együgyűen) árvízmentesítés van, ha meg mégis beüt a ménkű - azaz a víz - majd vis maior és fizet az állambácsi. Ennek a fenntarthatatlanságára mi sem jobb bizonyíték, mint a mostani berettyói halpusztulás: a bemosódott műtrágya, feldúsult tápanyagok oxigénhiányt okoztak és elég komoly halpusztulást. Igaz, ehhez az is hozzájárult, hogy a Berettyó vize "szépen" fel van duzzasztva, részben a Tisza, részben műszaki megoldások által - viva la vízügy! Ez pedig lassú folyást és átöblítést jelent. Paradoxon, és kúrva nagy ciki, hogy a nagy, elterülő, halbőséget, gazdagságot és termőtalajt hozó nyári árvíz helyett haltemető és hullaház az áradó Berettyó, Kőrös. Anno a sztálinisták a folyók folyásának megfordításával kérkedtek, nos, mi megcsináltuk, hogy a működésüket fordítottuk meg. Őrület.
Apropo, vízügy. Az is illúzió, hogy a szorgos vízügyi szakemberek majd megoldják a problémákat. Igaz, hogy már ők is belátták, hogy a gátmagasítás nem megy, ablakon kidobott pénz. Viszont az általuk ajánlott duzzasztás, műtárgyat mindenhova szemlélet, látva a fenti halpusztulásos példát, szintén nagy mellé, szintén egy illúzió. Hiába lehetne mérnöki pontossággal töltögetni vizeket ilyen öblözetbe, olyan gát mögé, amolyan zápor és árvízi tározókba, ha az ott egyébként gazdálkodók ebben nem partnerek, sőt ellenérdekeltek és csak jobb esetben szarnak bele, és tönkretesszük a folyót magát. Azt a folyót, ami egyébként megélhetést adna, ha lenne benne zabolázatlanság, élet, változatosság. Ez az, ami megkülönbözteti a folyót a mérnöki pontossággal megtervezett kanálistól. A folyóhoz viszont hozzátartozik, hogy néha kiönt, nem egyenes a partja, sőt még a medrét is változtatja alkalomadtán. Ehhez persze hely kellene neki.
Apropo, zabolálatlanság. Az is illúzió, hogy egyes önkormányzatok nem hogy passzívan engedik, de egyenesen aktívan gerjesztik azt, hogy az ártéren lévő külterületeikre terjeszkedjen a település. Jobb esetben haveri céggel közművesíttetnek, parcelláztatnak, árusítanak telkeket és számolgatják a bevételt, rosszabb esetben eladják olcsón a telkeket, majd a megvevő cég a saját haveri cégével közművesíttet, parcelláztat olcsóbban és ő számolja a bevételt, miközben az önkormányzat alá dolgozik a folyamatnak megfelelő rendeletek formájában. Aztán menetrendszeren jön a víz, visz mindent, lehet az államtól kérni a kártérítést, a védekezéshez szükséges eszközöket, hősiesen gumicsizmában fotózkodni, esetleg a hatóságot hibáztatni a rossz döntéseikért.
Apropo, hatóság. Illúzió, hogy egy olyan hatóság jól dönt adott esetben - külterület belterületnek árvízi területen - építésügyben, ami nem látott árteret, csak aktákat és jogszabályt (esetleg nokiás dobozokat), meg azokról az illúziókról halott, amiről fentebb írtam.
Összefoglalva: bulvárként kezelve, évről évre rácsodálkozva, táj-(fok-)gazdálkodás, a helyben élőkkel egyetértés nélkül, korrupt, hozzá nem értő (finomabban fogalmazva: forráshiányos) önkormányzatokkal és hatóságokkal, anélkül hogy a folyót folyónak és nem egy nagy halom mászkáló víznek tekintenénk, marad minden a régiben.
