(A posztot az inspirálta, hogy 2010 augusztusában megjelent megint a Díványon egy GMO cikk, ismételten hülye érvekkel. A korábbi postot folytatva, elkezdtem a GMO FAQ-t, mert arra számította,, hogy talán kevésbé kopik az ujjam a jövőben, elég lesz ezt linkelnem, ha ebben a témában blogolok, kommentelek.)
Káros a GMO vagy nem káros?
A pontos válasz valahogyan úgy hangzik, hogy "hosszabb, mint zöld". Azaz: afrranctuggya. A géntechnológia, ahogy a neve is mutatja, egy technológia. Elvben semleges szerszám. A kérdést érdemes leszűkíteni: beszéljünk csak a mezőgazdasági géntechnológiáról (pl. az inzulin és társai kimaradnak), itt is a jelenleg piacon vagy a piacra kerülés előtt álló első generációs növényekről. Itt már egyértelműbben lehet fogalmazni, hiszen egy "káros" hatást mindenképpen fel lehet fedezni ebben a halmazban: a mezőgazdaság uniformizálásához mindenképpen hozzájárulnak jelenlegi formájukban. Ezen növényeket néhány nagy cég fejlesztette/fejleszti és árulja/tervezi árulni, erős szabadalmakkal körülbástyázva, elvben egy ígéretet beváltva a gazdálkodók felé: egyszerűsítik az agrotechnológiát bizonyos kérdésekben. Messzire vezetne, de egy mondat erejéig érdemes belegondolni abba, hogy a "vidék kiszolgáltatottsága a városnak", az "agrárágazatból eltűnő tudás, ismeretek", az "agrárgazdasági koncentráció" és egyéb, hasonló fogalmak (pl. idényhez kötött termények eltűnése, helyi és tájfajták visszaszorulása, csak szar, vízízű ...-t lehet csak kapni mindenhol) összességében pozitív vagy negatív hangulatúak-e. A fenti "káros" nem véletlenül idézőjelben, hiszen a fentiek valakinek hívószóként is értelmezhetők.
Ha innen még tovább lépünk, akkor az adott GMO-t önmagában (ún. esetről-esetre) kell vizsgálni - de az önmagában azt jelenti, hogy a szűkebb-tágabb környezetét is illik ilyenkor megvizsgálni. Itt már rá lehet kérdezni specifikus hatásokra, élettanra, ökológiára, konkrét gazdasági kérdésekre. Itt már elég sok adatot kell átlátni, és vannak olyan jelek is, hogy a kérdésre negatív válaszok is születhetnek, sőt, születnek is. Ezeket a negatív válaszokat nem tudják kezelni a fejlesztő cégek, így politikai döntések születnek végső soron, amikor egy adott GMO káros vagy nem káros voltáról kell dönteni.
Érdemes a kárra is kitérni. Mi a GMOk feltételezett vagy valós kára? Nem csak adott tudományos szemüvegen keresztül nézve (ez a leghosszabb és legnehezebben átlátható, legtöbb pénzbe és energiába kerülő kérdés), hanem filozófiai oldalról is. Mi a kár? Hol jelentkezik kockázat? Bizony, itt jelentős különbségek vannak valós, vélt, lokális, globális, racionális, irracionális, mérhető, nem mérhető, jelenlegi, jövőbeni károk, kockázatok között. Ráadásul ezért mindenki mást ért kár és kockázat alatt.
Kinek kellene azt eldönteni, hogy milyen kockázatok vannak, ebből mi tolerálható, mi nem, illetve azt, hogy biztonságos-e egy GMO?
Jogos a kérdés, a választ gyakorlati és elméleti úton is meg lehet adni. Egyik sem szívderítő.
A gyakorlat az, hogy az ilyen döntéseket bizonyos állami (államközi) testületek hozzák. Itthon pl. az illetékes minisztérium, EU szinten a Bizottság. Ezek mellett léteznek tanácsadó testületek, amelyeknek más-más szerepe és szerepfelfogása lehet és van. A döntés mindazonáltal a bürokraták kezében van. Nem tudományos közösség elsődlegesen, amelyik a végső döntést hozza. Ennek minden "kockázatával".
Az elmélet persze az lenne, hogy tudományos közösség vizsgálja ezeket a kérdéseket, addig rágva a gittet (akarom mondani kísérletezve, az eredményeket megtárgyalva), amíg konszenzusos álláspontra jutnak. Eredmény lehet a jóváhagyás, az elvetés, vagy egy harmadik, bizonytalansági kimenet. Amennyiben a konszenzusos álláspont az, hogy vannak kockázatok, de ennek a tolerálása politikai döntést igényel, tudományosan nem megválaszolható (vagy x összegből megválaszolható), csak akkor adják át a bürokráciának (ha nincs az a pénz).
Az látszik, hogy az első módszer kevés ráfordítást igényel. A második meg sokat - anyagilag és időben is. A nagy kérdés, hogy hogyan lehetne, vagy kell-e elmozdulni a második felé.
Miért baj az, hogy szárazságtűrő, jobb minőségű, stb. növényeket lehet termeszteni?
Nem baj. Csak ennek semmi köze a GMO-khoz (jelenleg). Egy kivételt, az aranyrizst lásd alább. GMO-kból két típus van jelenleg a piacon:
a. rovarokra ható mérget termelő fajták
b. totális gyomírtókkal szemben ellenálló (toleráns) fajták.
Mindkét fajtacsoport a magas gépesítésű, (tőke)intenzív, monokultúrás mezőgazdaság számára lett kitalálva és használható. Vannak kísérleti stádiumban lévő, úgynevezett második és harmadik generációs növények, de messze még a piacra kerüléstől.
A szárazszágtűrő, jobb terméshozamú fajtákat egyébként hagyományos nemesítési módszerekkel, a meglévő kultúrváltozatok okos keresztezésével, vagy köztermesztésbe vonásával is meg lehetne oldani. Ha a nagy vetőmag forgalmazók (pl. Monsanto, amely a hagyományos vetőmagok világpiacán is vezető helyzetben van) viszont ezt azért nem annyira szeretik, mert
a. adott országban, sőt, akár régióban vagy még durvább helyzetben kistájon kellene fenntartani nemesítési központot, hogy a helyi klimatikus, talaj, stb viszonyoknak optimális fajtaszortimentet tudjanak kialakítani
b. a diverz hagyományos fajták mellé a növény speciális igényeit és tulajdonságait egyenként kellene megismertetni a gazdákkal (mint a használati utasítás a DVD lejátszó mellett)
c. stb.
Egyszóval, drágább lenne a fajták fenntartása a vetőmagforgalmazó cégnek. Mennyivel egyszerűbb néhány fajtával dolgozni az egész világon! Mindenhol ugyanaz a zsák mag, csak fordítóprogrammal kell a címkét kicserélni. De azt a nagy cégek is érzik, hogy a hagyományos választékkal kell kezdeni valamit. Nem véletlen, hogy a nemzeti génbankokat, ahol lehetőségük van, ezek a nagy cégek kezdik befolyásuk alá vonni. Mielőtt örülni kezdenénk, hogy így megoldódik a hagyományos fajták, génbankok fenntartásának anyagi vonzata, vegyük észre, hogy ezek a cégek azért érdekeltek leginkább ebben, mert így "új gének" birtokába juthatnak, újabb szabadalmakkal vehetik körül magukat. "Biopiracy" névre érdemes rákeresni a keresőben. Nem fajtákat akarnak fenntartani (hiszen az nekik a fenti okok miatt nem érné meg), hanem új GMO-kat (úgynevezett ciszgenikus növényeket, tehát, amiben nem más fajból, hanem ugyanabból a fajtából származó - pl. szárazságtűrésért felelős - "új gén" kerül) létrehozni. Igaz, ezek már nem a fenti két fajtacsoportba tartoznának, hanem második, harmadik generációs GMO-k lennének. Ezek a cégek igencsak hosszú távra készülnek! A kockázat itt már egészen más, mint az elsőgenerációs GMO-knál. Itt már az élelmiszer önrendelkezés a kulcs.
A nagyobb GMO terméshozam...
Nincs nagyobb hozama az első generációs GMO-knak. Akkor lehetséges csupán előny, ha ugyanazt a(z agro)technológiát és ugyanazokat a környezeti adottságokat hasonlítjuk össze GMO és nem GMO fajta esetében. Csakhogy ehhez képest más technológiával, más környezeti adottságok mellett nemhogy nagyobb termésátlagot ad a konvencionális (ezt maguk a GMO tulajok és fejlesztők is elismerik, hogy a plusz génszakaszt hordozó, azt állandóan bekapcsolva tartó GMO az ugyanolyan nem GMO-val összehasonlítva rövid távon - vegetációs időszakon belül - hátrányban van), hanem olcsóbb is lehet a termelése. Pl. kukoricamoly fertőzés esetén, ha nincs pénze a gazdának a normál fajta költséges permetezésre, akkor lehet nagyobb a kukoricamoly-ellenálló GMO termésátlaga. Magyarországon viszont átlagosan 10 évente fertőz a kukoricamoly, nem is feltétlenül szükséges ellene védekezni, mert a kis fertőzés esetén nincs jelentős kiesés. A GMO vetőmag felára ebben az esetben feleslegesen drágítja a termelést, miközben nem terem többet.
... segítené az éhező harmadik világot...
Pro-GMO bullshit. Van elég élelmiszer a világon (egyelőre), a gondot a tulajdon- és jövedelem-viszonyok, elosztás minősége, a mezőgazdasági árak álpiaci viszonyai és a tudás- és információhiány okozzák. A GMO csak ront ezen a helyzeten. Minden fenti szempontból ideillő példák az argentin GMO szója és az indiai GMO gyapot esetei. Mindkét esetben aránylag jól működő, éhezésről mentes, környezetükkel és magukkal nagyjából egyensúlyban lévő agrár közösségek szívták meg, mert a GMO-k nagytáblás művelése birtokkoncentrációt, az alapanyag termények világpiaci árainak csábítása az alapélelmiszer termelés felszámolását, a technológiai gondok a környezet állapotának tönkretételét és bizonytalan jövedelmi helyzetet jelentettek és jelentik. Ide tartozik az agroüzemanyagok felfújt lufija is, ahol szintén hallani a GMO-k vélt jótéteményéről.
AZ USA-ban a kilencvenes évek elejétől eszik az emberek a GMO-t, mégsem hallani arról, hogy baj lenne belőle.
A kedvenc toposz pro-GMO oldalról. Pedig nincs alapja. Az USA-ban nem kell címkézni, nem különböztetik meg a GMO és nem GMO kukoricát, szóját (ennek a kettőnek van közvetlen emberi táplálkozástani hatása - az ilyen GMO-val etetett haszonállatokról a gondolatkísérlet erejéig feledkezzünk meg egy pillanatra). Ez azért fontos, mert így nem is lehet olyan nagy léptékű, nagy emberi populációra vonatkozó dietetikai vizsgálatot csinálni, amivel a GMOk esetleges káros táplálkozástani tulajdonságaira rá lehetne kérdezni. Ergo, a fenti állítás tudománytalan, nélkülöz minden racionális alapot, nem több egy PR szlogennél.
Ezzel egyenértékű ellenérv lenne, ha valaki kontra-GMO oldalról azzal érvelne, hogy a (tudományosan alátámasztott!) szója allergia és bizonyos rákos megbetegedések arányának a jelentős növekedése az USA-ban a GMO-kra vezethető vissza. Persze, ezt is vizsgálni kellene, mint ahogy a fenti állítást is.
Érdemes azon is elgondolkodni, hogy lehet-e dietetikai vizsgálatot csinálni egyáltalán? Elvben lehetne, ha lenne hozzá kontroll. Csakhogy ott tartunk, hogy nem lesz a bolygón kontrollnak nevezhető csoport és vizsgálati anyag sem, mert a GMO szennyezésekkel és a nem jelölt, GMO-t tartalmazó takarmányokkal lassan mindenki - különböző mértékben - ugyanazt eszi. Az ökológiai gazdálkodás még alkalmas kontrollnak, de nem nagyon ismerek olyan embert, aki teljesen megoldja ilyen eredetű táplálékkal az életét.
Ha ennyi a para a GMO-kkal, miért nem címkézik és írják rá?
Elvben az EU-ban címkézik és ráírják. A gyakorlatban azért vannak ennek korlátai: technológiai, jogi és kapacitásbeli korlátai.
Technológiai: hol húzzuk meg a határt? Egy szem GMO kukorica egy teli zsákban már jelölendő lenne a belőle készülő darán? A fenti darából ki lehet mutatni a GMO-t? Van ilyen érzékeny módszer? Stb.
Jogi: az EU szabályozás megad egy (itt most a konvencionális, emberi fogyasztásra szánt termékekről beszélek, nem takarmányról, vetőmagról, ökológiai gazdálkodásról - ezekben az esetekben más elvek és adott esetben határértékek érvényesek) határértéket a fenti dilemmákra részben reflektálva. Jó-e ez a szám? Az EU döntéshozók megfelelő kompetenciák birtokában hozzák meg ezeket az adminisztratív döntéseket? Minden olyan kérdésre kiterjed a szabályozás, ami a kockázatokat politikai szinten kezelni tudja? Betartható a szabályozás?
Kapacitás: azaz anyagi. A fenti keretek között meg tudunk vizsgálni időben minden szállítmányt? Van pénz, paripa, fegyver? Mondjuk a fentiektől eltérően itt van határozott válasz: nincs. Még akkor sincs, ha a mostani GMO szennyezési botrányban az állami laboratóriumok erejükön felül tudtak teljesíteni. Látszik ez pl. a cégek által kért akkreditáció hiányán, az aránylag lassú labormunkán.
Ha ellenezzük (ellenzik), miért nincs betiltva? vagy másik irányból: Mikor mondhatjuk, hogy biztonságos egy GMO?
A fenti dilemmákat és kérdéseket összesíthetjük, és lesz egy rakás bizonytalanságunk, válaszunk alig. Ahhoz, hogy akár engedélyezés, akár elvetés lehessen egy bizonyos fajta esetében a konklúzió, ahhoz tudás kell. Például tudni kellene, hogy milyen kockázatot akarunk tolerálni. Jellemző a kockázat tolerálási képességre, hogy volt olyan GMO fajta, amit még a cég vont vissza, fejlesztési fázisból, vagy akár már a piacról. Például utóbbi esetben két komoly kockázat volt, ami miatt a cégnek inkább megérte az "eseményt" visszahívni: a brand megtépázott tekintélye és a potenciális humán egészségügyi hatások (StarLink botrány). Van, hogy ennyi elég házon belül is.
Tudásunk egyébként úgy lehet, ha kutatunk, vizsgáljuk a kockázatok körét, magukat a potenciális kockázatokat és el tudjuk dönteni, hogy mit lehet tolerálni, mit nem. Ez így egyszerűnek hangzik, de ha pl. a fejlesztő cég nem ad vizsgálati anyagot független kutatásokra, akkor az alapoknál van elvágva ez a folyamat. Például nincs bizalom.
A GMO már magában pejoratív értelmű.
Bizony, sokat tett ezért mindkét (pro és kontra) oldal. Előbbi próbál(t) is kitörni a névgettóból, hiszen a "géntechnológiával nemesített", "módosított élőlény" és hasonló fogalmak voltak nevezve a kontesztbe, de a közvélemény maradt a GMO-nál.
A GMO (nem) ördögtől való.
Persze, hogy nem. Emberek csinálják. Ha a felvetés úgy hangzik: a géntechnológia fontos tudományág, kutatni kell, mekkorák az eredmények, megint igazat kell adni. De, és akkor bemásolom az imént tett hozzászólásomat:
a fő gond: ahhoz, hogy kutatni lehessen, nagyon sok pénzre van szükség. Jelenleg a sok pénzt a kutatásban részt vevő cégek azzal finanszírozzák, hogy (megint csak szerintem) erőltetetten terméket fejlesztenek, és ezt piacra dobják. Az első generációs növényekbe ölt pénzt már viszont akarják látni, pedig könnyen lehet, hogy a technológia még nem tartana ott, hogy ebből tömegtermék legyen. Megint csak szerintem, sokkal jobban járt volna a társadalom és minden jel szerint a tudomány is, ha egy kicsit kiérleltebb a technológia. A tudomány nagy buzzingja a GMOk körül a pénz körül forog. Akinek van pénze (mert a biotechnológiai cégek adnak neki, amely cégnek viszont profitot kell termelnie a tulajdonosának), az hurráoptimista, akinek korlátozottabb a forráslehetősége, az pedig gyanakvó (merthogy tudós és alaptermészete, hogy kérdéseket tesz föl), és mit ad isten, még bele is tud kötni ezekbe a fejlesztésekbe, mert géntechnológiához képest kőkorszakiak és kiérleletlenek. Ebből aztán állóháború van. Itt tartunk.
A GMO nem lehet káros, mert alaposan megvizsgálták.
Vagy nem. Az "etettünk 10 csirkét két hétig GMO-ból készült táppal, aztán feltrancsíroztuk őket és nem ugrott elő belőlük a nyolcadik utas" nem alapos vizsgálat. Mit keresünk, mely kockázatokat, potenciális károkat vizsgálunk (lásd fent)? Soha nincs feltéve ilyen kérdés. Ha fel is van, nem alaposak a vizsgálatok. Nincs kérdés, nincs modellvizsgálat, hipotézisvizsgálat, hipotézistesztelés, eredményeknek megfelelően módosított ellenőrző modellvizsgálat, stb.
Önmagában az, hogy kinő a földből, és úgy néz ki, mint egy nem GMO növény, még mindig nem jelent semmit. Elhiszem, hogy nagyon profin van dokumentálva a növekedése, csinálnak a végén egy rakat molekuláris és egyéb vizsgálatot, de mit keresnek? Engedély nélkül tartott tömegpusztító fegyvert?!
Fontos kitérni még egy nézőpontra itt. Ez pedig a függetlenség és a megismételhetőség. Az ideális állapot az lenne, ha létzene független vizsgálat, a vizsgálatokat egymástól független kutatócsoportok tudnák megismételni, léteznének sztenderd módszerek. Sajnos ezek egyike sem áll fenn. A vizsgálatok költségesek, és mivel nem szokás megismételni őket, nem sztenderdek a módszerek, így (csak) elméleti alapon lehet cáfolni pro és kontra. Csak a fejlesztő cégekre bízni a vizsgálatot több szempontból is öngól. Egyrészt ezeknek a vizsgálatoknak jelentős része nem publikált adat, hanem belső információ, amiből csemegézve osztanak meg részeket az ellenőrző, döntéshozó (döntést előkészítő) testületekkel. Sajnos van arra is példa, hogy a vizsgálatok nem pontosak, rosszul kivitelezettek, az ebből következő negatív eredmény pedig hivatkozási alap. Cáfolni mégsem lehet, mert az alapdokumentum "bizalmas" természetű, illetve nincs ismétlés.
Hogyan lehetne megvizsgálni a GMO-kat, hogy biztonságosak-e, ha nem engedik őket elvetni?
Mert nem így működik a tudomány. Főhatást és mellékhatást vizsgálni GMO-k esetében ugyanaz, mint bármilyen tudományos vizsgálat. Ennek csak a legeslegeslegutolsó fázisa az, hogy elvetik szabad ég alá. Pl. az atombombát sem úgy (bár majdnem úgy, hiszen sietniük kellett) dobták le Japánra, hogy a kész eszközt vetették be egyből. Volt egy csomó számítás, pontosítottak feltételeket, paramétereket, modellkísérleteket végeztek az alrendszerekkel, voltak kísérleti robbantások. Bocs a durva példáért.
A GMO ellen érvelők ludditák, tudományellenesek
Ennek a megválaszolása több szinten történhet, mert maga a felvetés is annyira blőd, hogy azt sem lehet tudni, mit is akar a felvető (illetve, dehogy nem lehet tudni, lásd alább).
A legtöbb felvető igyekszik összemosni a GMO-kat, egészen odáig elmegy az "érvelésben", hogy piacon levő, mezőgazdasági 1. generációs növényeket (mert erről szól a történet jelenleg) egybeveszi a fejlesztés alatt lévő többedik generációval, a GMO baktériumokkal, általában a tudományos innovációval. Ami persze projekció, a GMO "ellenesek" nem ezekről beszélnek, csak egy szeletéről.
Másik nézőpont, hogy az "ellenesség" sokszor kimerül a szkepszisben, vagy adott tudományterület (lásd a GMO-k kockázatáról szóló részt) a GMO-kal kapcsolatos - kritikus - eredményeinek emlegetésében. Itt megint projektál a jóember, ahelyett, hogy tudományos válaszokat próbálna adni. Sokszor persze nem tud, mert nincs válasza egy géntechnológusnak egy ökológiai vagy etikai problémára. De bevallani nem meri a tudatlanságát.
Éppen a GMO pártiak azok, akik szeretnek egyes tudományterületekről megfeledkezni, vagy arra hivatkozni, hogy a GMO-kba ne beszéljen bele senki, akinek nincs géntechnológiai képesítése. A sors iróniája, hogy nem beszűkült géntechnológusok is tudnak differenciáltan gondolkozni, a körükben is van szkeptikus, más tudományterület kérdéseit megérteni és -válaszolni akaró. A "luddita" érvelés pont ezeknek a szakembereknek a legkellemetlenebb, mert a ludditákat emlegető géntechnológusok összezárásának ebben az esetben a pénzből épülő elefántcsonttorony védelmében van szerepe.
Van még egy említendő nézőpont is. Pont a ludditázók érték el hosszú évek szívós munkájával, hogy tényleg vannak olyan laikusok is, akik már akkor sem hisznek nekik, amikor kérdeznek. Az ilyen laikusokból lesz aztán a tényleg géntechnológia ellenes, aki nem fogadja el magát a technológiát sem, akinek vörös posztó a GMO, mint fogalom. Itt megint projektálnak a ludditázók, és egybemosnak mindenkit, akik vitatják az állításaikat.
Ha a GMO-t összevetjük más nemesítési módszerekkel, egyáltalán nem durva a beavatkozás, sőt ez pontosabb bárminél.
Főleg, ha szépen, "génsebészetnek" mondjuk. Hát, pedig "vagy nem". Amennyire nem - pontosabban csak felszínesen - ismerjük a genomot, addig a természetes - tradicionális - variációk szelekciója a legpontosabb, hiszen azt évezredek természetes szelekciós és emberi szelektálási folyamata csiszolta a meglévő készletből. A GMO esetében viszont a bevitt gén(ek) beépülési helye, adott esetben száma mind előre, mind utólag meghatározhatatlan. Illetve utólag meg lehetne határozni, néha meg is teszik (főleg a számát), de genetikus szájából hallottam, hogy mindegy is, nem kell azt vizsgálni - mintha nem hallott volna pl. pozíciós vagy dózis hatásról. Soha nem láttam olyan vizsgálatot sem, ami a beépülési helyek esetleges eltérő szelekciós nyomását taglalta volna (pedig már 20 éve, ugye).
Amiben egyet lehet érteni itt, az az, hogy a mutagenezis durva. Persze, azt is vegyük figyelembe, hogy a mutagenezis és a génsebészet tulajdonképpen ugyanazt csinálja, csak a GMO-nál plusz DNS szakasz is beépül. Az, hogy a beépülése közben milyen mutációkat okoz a gazda DNS-ében, legtöbbször nem vizsgálják, hiszen a mutagenezishez hasonlóan a letális - a befogadó szervezetre végzetes eredményt hozó - mutáció (beépülés) ki is hullik egyből. Csakhogy a GMO-nál több mutáció (beépülési forma) is van, a marker szelekcióval kiválogatott klónok egymás közti genetikai kölcsönhatását, a beépült szakasz esetleges transzlációs, poszt-tarnszlációs gondjait, illetve ami utána történik a fehérjetermékkel sejt, szövet és egyedi szinten (aztán populációsan, stb) a termék detektálása, a DUS nem biztos, hogy kimutatja (szinte biztos, hogy nem mutatja ki) - a mit keresünk kérdés, ugye.
Bezzeg az aranyrizs!
Ez nem bezzeg, hanem a "kivétel", ami erősíti a szabályt. Ezt nem cég fejlesztette, hanem egy kutatókonzorcium, elvileg egy második generációs fajtáról van szó, szép célból. De! Az alapprobléma, amire választ keres, az az egyoldalú, gabonán alapuló táplálkozásból eredő A vitamin hiánybetegség. Komoly etikai, gazdasági kérdéseket vet fel, hogy miért nem a problémát okozó helyzettel kezd valamit a társadalom, miért csővégi megoldást ajánl a fejlett világ a fejlődőnek? Nem inkább a csóró kínainak kellene lehetőséget biztosítani, hogy változatosabb legyen a tápláléka? Enne ő disznómájat tőkehalmájolajban párolva, ha lenne rá lehetősége. Vagy például termeszthetne, vásárolhatna magának leveleszöldséget (amiben szintén sok az A vitamin), ha lenne hozzá pénze, földje, eszköze, ideje. Nem inkább ez az alapprobléma?
Az aranyrizs ráadásul nem több, mint egy lehetőség, nem is nagyon van forgalomban. Hogy ez miért van (nincs tőkeerős tulajdonosa, idegenkedés a használattól, részben a fenti dilemmák miatt), az más kérdés.
Akkor ha nem használunk GMO-t, másszunk vissza a fára? Ökológiai gazdálkodással nem lehet eltartani 7 milliárd embert!
Senki nem mondta a fára visszamászást. Ökológiai gazdálkodók pedig állítják, hogy nem lenne lehetetlen csak ökológiai gazdálkodást folytatni. Legalábbis Magyarországon működhetne.
Az tény, hogy a mezőgazdaság az 1960-as évek zöld forradalma után kifulladni látszik. Dióhéjban a dilemmák:
a. Az látszik, hogy a zöld forradalom intenzifikációja nem járható - természetes élőhelyek megszüntetése, vegyszerhasználatból eredő problémák, víz túlhasználat, talajerózió, csökkenő munkalehetőségek, széteső vidéki társadalom a mérleg.
b. A mezőgazdasági termékek világpiaci "versenye" nem csak a fenti gondokkal jár, hanem beszűkíti az agrobiodiverzitást, a helyi viszonyokra alapuló tudást is.
c. Itt Európában az agrártámogatások inkább a statusquo-t eredményezik, a sok föld és termény alapú támogatás a fentieket tovább erősíti.
A megoldás szinte biztos, hogy nem a GMO (különösen nem a jelenlegi 1. generációsok), ami a fenti dilemmák egy részére - ha egyáltalán - tipikus csővégi megoldást próbál kínálni. Egyik kitörési lehetőség az ökológiai gazdálkodás. További lépések lehetnek (az ökológiai gazdálkodással akár vegyítve) a hagyományos technológiák high-tech átalakítása (mikroöntözés, mikro-növényvédelem, nagy felbontású, GIS alapú célzott beavatkozások, stb.), vegyítve a lokalizációval, a kis léptékkel, a fenntartható tájhasználattal és társadalommal. Illetve, ami talán a legfontosabb: a vidéki tudás növelésével. Lehet, hogy hihetetlen a városi "parasztozó" suttyónak, de a mezőgazdaság az egyik legtudásintenzívebb szakma lehetne - ha pl. a városi ember nem akarná ráerőszakolni a saját ötleteit (pl. GMO).
bővítés alatt, javaslatot, kérdést, kritikát várok
