Az van

Az van, hogy a hírek szerint fizetős lehet a két nagy hazai kereskedelmi tévé. Egyrészt JKA-kat, másrészt leszarom.

- amíg a saját honlapjukon elérhetőek a számomra érdekesebb műsorok (havi max 1-3), akár kamu regisztrációval, addig azt a kevés dolgot, amit meg szeretnék nézni, így nézem meg. Nem online, hanem utólag.

- a (joggal) sokat szídott T-Kábelnek volt anno egy olyan alapcsomagja, amiben nincs benne a két nagy kertévé és bőven elég a tévéfogyasztásom kiszolgálására. Eddig sikerült ezt a csomagot fenntartani (nem jelentkeztem át "csábítóbb" ajánlatokba), bár hivatalosan nem rendelhető már.

Tehát azon emberek közé tartozom, akik füllentés nélkül elmondhatják, hogy nem néznek kertévét. Max interneten követnek egy-két témát (pl. youtube-ra tök gyorsan felkerül, ha valami szaftosabb vagy fontosabb hír van akár kertévéből kimásolva). Éljen a tudatos médiafogyasztás!

Az van, hogy a mai miniszterelnöki bejelentéstől nem vérzik a szívem. Ezeket a nagy cégeket senki nem sajnálja igazán, van miből a tejbe aprítaniuk. De. Amit a tejbe aprítanak (osztalékban, egyebekben a tulajdonosaiknak adnak), az végülis tőlem származik, mert a bevételüket tőlem szerzik. Náluk nincs kétmilliós bérplafon és egyebek. Nekem kellhet majd többet fizetnem, ha fenn akarják tartani a Ferrárit, egyebeket. A másik, hogy nagyon ad hoc jellegű a bejelentés: tuti, hogy semmiféle hatásvizsgálat nem készült. A harmadik, hogy különösen a vörösiszap katasztrófa után szívesebben látnék egy környezetterhelési típusú adót (a la LMP). A negyedik, hogy ezen cégeknek elég sok olyan feladatuk lenne, ami az előbbi gondolattal összefügg: fejleszteniük kell, konkrétan kisebb környezetterhelés, hatékonyabb működés, kisebb CO2 kibocsátás felé. A most bejelentettekkel konzerválódik a jelenlegi helyzet, ami hosszútávon nem jó.

Érdekes ugyanakkor, hogy a járműipar (kiemelten Audi és Mercédesz) nem kapta meg a csomagot. Remélem, tőlük viszont, ha más nem is, a fenti utolsó gondolat elvárás lesz orbáni bejelentés nélkül is.

Azonkívül: ha már a kurva nyugdíjpénztárat magamnak fizetem, ahhoz ne nyúlkáljon senki, mert basszus!

Az van, hogy pislogok, mint a béka a kocsonyában.

Eddig nagy fityek volt az iszap nehézfém (nem) tartalmáról, most Pintér és Fazekas miniszter urak is nehézfém szennyezésről IS beszélnek az Ország Házában. Az MTA akkor mit is mért? Miért csak a 87-es adatokra támaszkodik az MTA-s kérdezz-felelek? BTW, a kérdés-felelek mintha nem is lenne már ott, ahol korábban elérhető volt. Mégis a Greenpeacenek lesz igaza?

Miért van az, hogy a hivatalos adatok szerint a Duna megmenekült, de mégis megjelenik az egyébként gyakran techno-optimista indexen egy ilyen hír? Lényeg az utolsó mondat?

Egy kis plusz olvasnivaló az érdeklődőknek.

Meg még egy, azzal együtt, hogy a Nature-t sem tartom a bölcsek köve tulajdonosának.

Olyan írást még nem láttam a katasztrófáról, ami az érintett ökoszisztéma szolgáltatásokról szólna. Akit érdekelne a fogalom, annak ajánlom az "ecosystem services" kifejezésre rákeresést a Google-ban vagy egyéb, szimpatikus keresőben.

Ilyen ökoszisztéma szolgáltatások például:

• a talaj adszorpciós képessége - a kiömlött anyagok jelentős részét a talaj megkötötte. Ez nyilván kárként jelentkezik, de érdemes abba belegondolni, hogy ha nem kötődik meg az egymillió köbméter anyag jelentős része az érintett talajokon, az érintett települések és további ökoszisztéma szolgáltatók (például a különféle vízfolyások) ennél jelentősebb kárt szenvedhettek volna. A talaj ökoszisztéma szolgáltatás, hiszen fizikai, kémiai és jelentős részben biológiai folyamatai révén nem csak termőföldet biztosít (ez is egy szolgáltatás, amit a társadalom ritkán realizál), hanem jelentős aktív felszíne (és nem csak a talajfelszíne, de a beszivárgó anyagok miatt a fizikailag, kémiailag aktív felszíne) miatt szűrő és közömbösítő reakcióközeg. Most ezeket helyre kell állítani azokon a területeken, ahol a vörösiszap van, nem kis pénzért.
• a vízfolyások hígító, pufferoló és szállító képessége - az nem kérdés, hogy a víz körforgalmat jelentős részben a bioszféra tartja fent. Ez a vízkörforgalom a biológiai sokféleségtől függő hatékonyságú. Az a képesség, hogy a zagy el tudott távozni a vízfolyásokban, azokban hígítódott, pufferelődött felbecsülhetetlen fontosságú a jelen körülmények között. Igen, közben a vízfolyások kipusztultak, és ennek is lesz költsége. Hogy ha meg akarjuk érteni ennek a fontosságát és ezen ökoszisztéma szolgáltatások mibenlétét, pontos árát, gondoljunk abba bele, hogy a Duna felhígította, kvázi közömbösítette a lúgot. Amennyiben a Duna már terhelve lett volna egyéb szennyezésekkel, főképpen lúggal (tehát már használatban lett volna ez a szolgáltatás), akkor az egyéb erőforrások és szolgáltatások olyan kárt szenvedtek volna, ami majdnem helyreállíthatatlan. Gondoljunk csak két dologra: a halakra és az ivóvízbázisra.
• indikáló hatás - amennyiben több figyelmet tudtunk volna fordítani a tározó/ülepítő által valószínűleg környezetbe eregetett csurgalékvizek megfelelő ökológiai komponensekre (az úgynevezett indikátor fajokra) gyakorolt hatására, akkor megfigyelhető lett volna jó néhány olyan változás, ami a katasztrófa bekövetkeztét, a cselekvési kényszert jelezték volna. Kár, hogy nem figyeltünk erre, pedig ez egy olyan szolgáltatás, ami ingyen van, "csak" a tudásunk kell hozzá. Persze, most ezek az indikátorfajok is kihaltak, jelenleg komoly pénzekért kell kémiai vizsgálatokat végezni, valamint hosszabb távon az oda való fajok visszatelepülését segíteni.

Nagy kérdés, hogy a fent említett szolgáltatásoknak milyen ára van, különösen annak fényében, hogy ezek közül jó néhányat helyre kell most állítani - adott esetben elég jól behatárolható összegből. Jó lenne, ha oda tudnánk figyelni ezekre a szolgáltatásokra akkor is, ha nincs katasztrófa, illetve minél inkább ezekre a (korlátozottan) megújuló szolgáltatásokra alapoznánk tudatosan az életünket.

Az van, hogy nem gondoltam, hogy erre szükség van, kissé bizonytalan is vagyok, hogy nagy részben általános iskolai kémia tananyagot magyarázzak, de annyi a felesleges kardcsörgetés az ügyben, hogy erős belső késztetést érzek a következőre.

A vörös iszap most mérgező, vagy sem?

Önmagában a vörös iszap egy bányászati, ércfeldolgozási melléktermék. Azért vörös, mert a legfontosabb alkotóeleme a vas(III)-oxid, annak meg ilyen a színe. Az egyéb alkotóelemek sem annyira vészesek. Az a vörös iszap, amiről viszont a hírek szólnak, veszélyes, mert:

• nagyon magas a pH-ja (lásd lentebb). A technológia részeként a fizikailag kezelt bauxitot erős lúggal keverik, ez reagál az aluminium ásványokkal, kioldja az aluminiumot, tehát a folyékony trutyiban lesz aluminium, amit leszivattyúznak a lúggal kezelt bauxitról, ezt a folyadékot később töményítik, hevítik, ebből lesz a tisztított, további eljárásokra alkalmas timföld. Ami marad a lúgos kezelés után, az a vörös iszap. Nálunk szegényebb országokban (USA, Spanyolország) persze nem így górják ki egy tárolóba, hanem, mert a marónátron elég drága anyag (főleg ahhoz képest, hogy mennyi kell belőle), kivonják és visszaforgatják a gyártástechnológiába. A jelenlegi eset kisértetiesen emlékeztet arra, az azt hiszem, diósgyőri gyárra, ahol higannyal dolgoztak egy másik technológia során, elvileg zárt rendszerben, és éveken keresztül senkinek nem tűnt fel, hogy minden évben tonnákat kell rendelni higanyból (ismétlem, zárt ipari folyamat), mígnem valaki rájött, hogy az egész gyár egy higanytavon csücsül. Tehát a mostani vörösiszap egy technológiai slendriánság miatt sokkal lúgosabb, mint annak kellene lennie, emberi számítás szerint.
• nem tudjuk egészen pontosan, hogy mi van még benne. Illetve, basszuskulcs, UPDATE, a Greenpeace-nek elkészült a vizsgálata és durvul a helyzet: http://greenpeace.hu/hirek/p1/rkezdo/i272

A pH meg fogja mérgezni a... mindent!

A pH nem egy külön vegyület, mint pl. a cián volt 10 évvel ezelőtt a Tiszban! Definíció szerint a pH a hidrogén (kicsit pontosabban a H3O+) ionok koncentrációjának negatív logaritmusa, tehát azt jelzi, hogy mennyire savas vagy lúgos egy (általában) vizes oldat. A pH 7 egy egyensúlyi állapot, a desztillált víz pH-ja. Ez azt jelenti, hogy desztvízben a képletnek megfelelő mennyiségű H ion van. Miért nem savas akkor a desztvíz, ha ennyi savra utaló H ion van benne? Azért, mert a vízmolekulák egy része adott pillanatban vagy H2O, vagy H3O+ vagy OH- állapotban van, ráadásul semleges vízben a két ion azonos mennyiségben. Mondhatjuk, hogy az OH- a lúgosságért felelős ion a vízben. Tehát oda-vissza alakul ez az egyensúly úgy, hogy közben az eredője a 7-es pH - desztvízben.

Ezt az egyensúlyt savak eltolják kisebb pH (nagyobb H+ koncentráció), lúgok nagyobb pH (nagyobb OH- koncentráció felé). Vizes környezetben a pH kb. 1 és 14 között alakulhat szélsőséges esetben. Ebből látszik, hogy a jelenlegi zagy elég szélsőséges volt.

A savaknak és a lúgoknak megvan persze a megfelelő élettani és egyéb hatásuk.

Viszont. Ha adott pH-jú oldatot higítunk (például desztvízzel, de általában valamilyen semleges vizes oldattal, amilyen mondjuk a folyók vize), akkor nem történik más, mint szépen eltolódik a pH a semleges felé. Nem maradnak csúnya vegyületek (a nátronlúgban lévő NaOH Na tartalma is higul, a folyóvizek, igaz, nem tengervíz töménységben, de tartalmaznak Na-t és egyéb ionokat). Ha csak a lúgot nézzük.

A higítás mellett jelenleg a gipsszel és szerves savval kémiailag (és nem fizikailag, tehát higulással/higitással) is próbálják reagáltatni a lúgot, abban reménykedve, hogy ez gyorsítja a pH változását. Én spec. szkeptikus vagyok ezzel, de reménykedek, hogy legalább nem ártanak vele jobban. Mondjuk a Greenpeace közleménye azt mutatja, hogy lehet, hogy sajnos mégis.

Nem is igazán értem, hogy miért csak a pH mérésről szólnak a hírek, hiszen ez a Dunában legfeljebb úgy okozhat gondot (és fog is sajnos, bár talán nem komoly mértékben, hiszen folyamatosan higul a lúg), ha valami komolyabb csóva együtt marad mindenféle furmányos áramlástani okok miatt. Kezdeni már amúgy sem lehet vele semmit.

Az van, hogy a vörös iszapos sztoriban egy pöttyet zavar a savazás. Mármint a savazásos közömbösítés. Mivel. A lúgban a legtöbb fém olyan formában van jelen (hidrát só, csapadék, kolloid), ami nem mobilis, tehát előbb-utóbb kiülepszik és csak lassan, kevés gondot okozva oldódik ki (ha egyáltalán) majd valamikor. Ellenben, ha savazunk, például az alumínium olyan formában fog előfordulni, ami mozog és oldódik a vízben és egészségkárosító. A másik, hogy nem ismert, hogy a Marcal, Rába üledékében is lehet olyan, korábbi szennyezésekből származó vegyület, ami immobilis, de ez a mostani savazás felszabadítja. Gondoljunk a Rába-habzásra. Bőrgyári eredetűnek (is) mondták azt a szennyezést. Bőrcserzésnél pedig különféle króm és egyéb sók fordulhatnak elő a szennyvízben.

Kikúrt módon zavar, hogy nem tudunk semmit.

Vazz. Úúúútálom, hogy jók a megérzéseim: http://greenpeace.hu/hirek/p1/rkezdo/i272

Hol van az államtitkár, amikor a nemzetnek szüksége volna rá? Közben persze megérkezett. Sőt, a hírek ellenére még aránylag értelmesen is nyilatkozott, bár vannak barokkos túlzások benne.

 A picsába... Szépen állunk.

Sőt, a cég felelőse is elsütötte a bullshitágyút:

Bakonyi Zoltán, az Ajkai Timföldgyár Zrt. igazgatója az Indexnek
elmondta, (...) a vörösiszap egy ásványi melléktermék, nem mérgező, és
nem jelent környezeti veszélyt vagy kockázatot.

Remélem, ez a fószer már a kóterben van.

Mellékes, de érdekelne, hogy a http://okir.kvvm.hu/vikar/ oldalon mire és hogyan kellene rákeresnem, hogy a vörösiszap szennyezéshez eljussak. Ha véletlenül olyan valaki olvasná, aki ért hozzá, írja meg!

A lenti poszt fölé pont jó, illetve a mikroblog részleg felé egy önfelláció.

Nem kenyerem, de ezt meg kell örökíteni.

Miért van az, hogy ilyen trágya időben az autópályán akad néhány vadbarom, aki nem hajlandó bekapcsolni a tompítottat??? Helyzetjelző nem látszik, ha esik az eső, helló! Ráadásul többnyire menő, metálszürke kocsik vezetői csinálják ezt, akikből így semmi nem látszódik, hiszen pont olyan színük van, mint a szükre aszfalt felett húzott vízpárának. Másik fontos megfigyelés, hogy főként új, német autókkal (VW, Audi a jellemző) csinálják ezt. In CASCO we trust?! Emberek, gondolkozzatok!!!

Illés azt is megerősítette, hogy megtiltotta a munkatársainak, hogy brüsszeli tanácskozásokra utazzanak, mert utazgatások helyett a hivatali munkára szeretné ha összpontosítanának.

Kedves á.t. úr! Az úgy van, hogy a Brüsszelbe "utazgató" tisztességes minisztériumi alkalmazott nem jókedvéből megy, hanem, mert hivatali munkájának jelentős része (osztálytól függően sacc/kb. 10-70%-a, de ezt á.t. úr jobban tudja, hiszen szakmailag felkészült, és tudja, hogy az általa vezetett ágazat hogyan szabályozódik nemzeti-EU relációban) EU-s joganyagok előkészítése és végrehajtása, sőt, nemzeti pozíciók képviselete az EU-ban. Ha nem vagyunk ott Brüsszelben, akkor: a.) nem tudjuk rögtön, miről tárgyalnak amazok, így startégiai szempontból hátrányba kerül a hazai kormányzati munka, b.) nem képes az ország képviselni a saját érdekeit olyan előkészítő tárgyalásokon (akár szakmailag, akár erkölcsileg), ami meghatározza az ország (későbbi) helyzetét (remélem, nem kell feltételeznem, hogy á.t. úr nem ismeri az EU stratégiai és jogalkotási rendjét). És akkor nem beszéltem az elnökségi feladatokról (lásd előző post).

Amiben Illésnek igaza van, az az, hogy a brüsszeli (általában: külföldi) utak nem arra valók, hogy soppingolhassanak, kirándulhassanak a dolgozók. Ugyan nem a KvVM és más minisztérium állományában, de korábban én is sokat jártam pl. Brüsszelbe dolgozni, és amikor ismerőseimnek mondtam, hogy nem vagyok itthon, mert utaznom kell, a reakciók 90%-a az volt, hogy milyen jó nekem. Egy kis időmbe került, amíg elmagyaráztam, hogy hajnali kelés, repülőgépen dolgozás, brüsszeli konferencia, este repülőn visszafele beszámoló megírás, hajnali ágyba kerülés nem a tök jó, utazgatós, soppingolós elfoglaltság. A KvVM háza tájáról viszont hallottam olyan híreket, hogy miniszter, á.t. és csapata kiment pl. szafarizni egy konferencia helyett. Nade. Sok olyan emberről is hallok, aki ugyanúgy a zombijárattal megy-jön, ahogy fent írtam magamról, elhivatott szakember, és most is kellene neki mennie Brüsszelbe, egyéb helyekre, azért, hogy tényleg a hivatali munkájukra koncentrálhassanak. Velük mi lesz? Vagy azokkal mi lesz, akik most is soppingolni járnak a külföldi utakon? Az á.t. úr elképzelései ellenére is.

A rangerek meg szépen szólnak, tényleg, csak legyen benzin (gázolaj) a kocsijukban és főleg ne legyenek bizonytalanságban tartva, mint most a természetvédelmi őrök. Az egyéb mondanivaló megvalósulására meg később vissza lehet térni, mert egyáltalán nem beszél hülyeséget mindenhol, csak kicsit sok a... vektor.

Az van, hogy muszáj írnom a kormányzat munkájáról, de mégsem tudok írni.

Amiért muszáj, az az, hogy annyi szarságot hallani, csiripelnek sok mindent a verebek, és ennek az eredője annyira gáz, hogy az elképzelhetetlen lett volna 2-3 hónapja. Nyudgíj előtt álló, elismert, politikai kötődés nélküli, jó értelemben vett szakbarbár közszolgák kirúgása, olyan köcsög módon, hogy a kormányszolgai státuszt tartalmazó munkaszerződés aláíratása után egyből elé tolják a felmondópapírt. Komplett minisztériumi osztályok működésképtelensége a hiányzó (kirúgott, megfélemlített, terrorizált, jobbra-balra küldözgetett, az új minisztériumi struktúrában saját helyét nem találó) középvezetői státuszok miatt. Minisztériumok egymásnak dobálnak forró krumpli jelleggel stratégiailag fontos területeket, eközben persze nem halad semmi. Amelyik középvezető (pl. főosztályvezető) megmaradt a nagy lefejezés után, és dolgozni mer (szervezkedik, tárgyalást kezdeményez, önállóan dönt), rögvest páros lábbal teszik utcára, "mitpattogszköcsög" alapon. Frissen kinevezett "valakik" megdöbbentő stílusban kommunikálnak nem közigazgatási intézményekkel, cégekkel, szervezetekkel - két irányban is: vagy őrmesteri pattogás, vagy ha nagy szarban vannak, mézesmázos nyalizás (utóbbiból persze kevesebb van). Hiányzó SZMSZ ellenére pénzügyi, személyi, stratégiai, struktúrális döntések meghozása, politikai döntésre, ad hoc módon, ötletszerűen, hatáskör nélkül (ezekből nagyon kevés van, de ami mégis megtörténik, bűzlik). EU elnökség előtt zéró érdemi munka, a brüsszeli előkészítési tárgyalásokra senki nem megy, de ha menne sem tudna képviselni semmilyen pozíciót, mert nincs álláspont, és felső vezetői szinten nem is foglalkoznak azzal, hogy legyen.
Mintha mindenki arra várna, hogy Viktor majd megadja a vektort, a legkisebb döntésben is, addig csöndben kell maradni, fű alatt, némileg sunyítva cselekedni.

Az EU elnökségről még pár mondatot érdemes írni. Sajnos a fentiek miatt a bukás (nem csak tartalmi, de veszélyesebb, hogy erkölcsi értelemben is) előre kódoltnak látszik. Jövő év első félévében már késő kezdeményezni bármit is, ez talán már most is késő lenne. A levezénylés technikailag talán menthető, de az elnökség tartalmi összefogása a fent leírt közigazgatási helyzettel nem igazán fog menni. Ami most várható a kormánytól, az az, hogy nagyon gyorsan elkezd szakmai partnereket keresni egyes résztémákra, de ez a bevonandó szervezetek számára nagyon kétélű lenne, hiszen könnyen megtehetők bűnbaknak, amennyiben jön a "bukás".

És azért nem tudok írni konkrétumot a felső bekezdésről, mert senkit nem akarok kellemetlen helyzetbe hozni. Más a világ, persze, de kezdem lelkileg is érteni az ötvenes évek "jön a fekete autó" paráját.

(A posztot az inspirálta, hogy 2010 augusztusában megjelent megint a Díványon egy GMO cikk, ismételten hülye érvekkel. A korábbi postot folytatva, elkezdtem a GMO FAQ-t, mert arra számította,, hogy talán kevésbé kopik az ujjam a jövőben, elég lesz ezt linkelnem, ha ebben a témában blogolok, kommentelek.)

Káros a GMO vagy nem káros?

A pontos válasz valahogyan úgy hangzik, hogy "hosszabb, mint zöld". Azaz: afrranctuggya. A géntechnológia, ahogy a neve is mutatja, egy technológia. Elvben semleges szerszám. A kérdést érdemes leszűkíteni: beszéljünk csak a mezőgazdasági géntechnológiáról (pl. az inzulin és társai kimaradnak), itt is a jelenleg piacon vagy a piacra kerülés előtt álló első generációs növényekről. Itt már egyértelműbben lehet fogalmazni, hiszen egy "káros" hatást mindenképpen fel lehet fedezni ebben a halmazban: a mezőgazdaság uniformizálásához mindenképpen hozzájárulnak jelenlegi formájukban. Ezen növényeket néhány nagy cég fejlesztette/fejleszti és árulja/tervezi árulni, erős szabadalmakkal körülbástyázva, elvben egy ígéretet beváltva a gazdálkodók felé: egyszerűsítik az agrotechnológiát bizonyos kérdésekben. Messzire vezetne, de egy mondat erejéig érdemes belegondolni abba, hogy a "vidék kiszolgáltatottsága a városnak", az "agrárágazatból eltűnő tudás, ismeretek", az "agrárgazdasági koncentráció" és egyéb, hasonló fogalmak (pl. idényhez kötött termények eltűnése, helyi és tájfajták visszaszorulása, csak szar, vízízű ...-t lehet csak kapni mindenhol) összességében pozitív vagy negatív hangulatúak-e. A fenti "káros" nem véletlenül idézőjelben, hiszen a fentiek valakinek hívószóként is értelmezhetők.

Ha innen még tovább lépünk, akkor az adott GMO-t önmagában (ún. esetről-esetre) kell vizsgálni - de az önmagában azt jelenti, hogy a szűkebb-tágabb környezetét is illik ilyenkor megvizsgálni. Itt már rá lehet kérdezni specifikus hatásokra, élettanra, ökológiára, konkrét gazdasági kérdésekre. Itt már elég sok adatot kell átlátni, és vannak olyan jelek is, hogy a kérdésre negatív válaszok is születhetnek, sőt, születnek is. Ezeket a negatív válaszokat nem tudják kezelni a fejlesztő cégek, így politikai döntések születnek végső soron, amikor egy adott GMO káros vagy nem káros voltáról kell dönteni.

Érdemes a kárra is kitérni. Mi a GMOk feltételezett vagy valós kára? Nem csak adott tudományos szemüvegen keresztül nézve (ez a leghosszabb és legnehezebben átlátható, legtöbb pénzbe és energiába kerülő kérdés), hanem filozófiai oldalról is. Mi a kár? Hol jelentkezik kockázat? Bizony, itt jelentős különbségek vannak valós, vélt, lokális, globális, racionális, irracionális, mérhető, nem mérhető, jelenlegi, jövőbeni károk, kockázatok között. Ráadásul ezért mindenki mást ért kár és kockázat alatt.

Kinek kellene azt eldönteni, hogy milyen kockázatok vannak, ebből mi tolerálható, mi nem, illetve azt, hogy biztonságos-e egy GMO?

Jogos a kérdés, a választ gyakorlati és elméleti úton is meg lehet adni. Egyik sem szívderítő.

A gyakorlat az, hogy az ilyen döntéseket bizonyos állami (államközi) testületek hozzák. Itthon pl. az illetékes minisztérium, EU szinten a Bizottság. Ezek mellett léteznek tanácsadó testületek, amelyeknek más-más szerepe és szerepfelfogása lehet és van. A döntés mindazonáltal a bürokraták kezében van. Nem tudományos közösség elsődlegesen, amelyik a végső döntést hozza. Ennek minden "kockázatával".

Az elmélet persze az lenne, hogy tudományos közösség vizsgálja ezeket a kérdéseket, addig rágva a gittet (akarom mondani kísérletezve, az eredményeket megtárgyalva), amíg konszenzusos álláspontra jutnak. Eredmény lehet a jóváhagyás, az elvetés, vagy egy harmadik, bizonytalansági kimenet. Amennyiben a konszenzusos álláspont az, hogy vannak kockázatok, de ennek a tolerálása politikai döntést igényel, tudományosan nem megválaszolható (vagy x összegből megválaszolható), csak akkor adják át a bürokráciának (ha nincs az a pénz).

Az látszik, hogy az első módszer kevés ráfordítást igényel. A második meg sokat - anyagilag és időben is. A nagy kérdés, hogy hogyan lehetne, vagy kell-e elmozdulni a második felé.

Miért baj az, hogy szárazságtűrő, jobb minőségű, stb. növényeket lehet termeszteni?

Nem baj. Csak ennek semmi köze a GMO-khoz (jelenleg). Egy kivételt, az aranyrizst lásd alább. GMO-kból két típus van jelenleg a piacon:

a. rovarokra ható mérget termelő fajták

b. totális gyomírtókkal szemben ellenálló (toleráns) fajták.

Mindkét fajtacsoport a magas gépesítésű, (tőke)intenzív, monokultúrás mezőgazdaság számára lett kitalálva és használható. Vannak kísérleti stádiumban lévő, úgynevezett második és harmadik generációs növények, de messze még a piacra kerüléstől.

A szárazszágtűrő, jobb terméshozamú fajtákat egyébként hagyományos nemesítési módszerekkel, a meglévő kultúrváltozatok okos keresztezésével, vagy köztermesztésbe vonásával is meg lehetne oldani. Ha a nagy vetőmag forgalmazók (pl. Monsanto, amely a hagyományos vetőmagok világpiacán is vezető helyzetben van) viszont ezt azért nem annyira szeretik, mert

a. adott országban, sőt, akár régióban vagy még durvább helyzetben kistájon kellene fenntartani nemesítési központot, hogy a helyi klimatikus, talaj, stb viszonyoknak optimális fajtaszortimentet tudjanak kialakítani

b. a diverz hagyományos fajták mellé a növény speciális igényeit és tulajdonságait egyenként kellene megismertetni a gazdákkal (mint a használati utasítás a DVD lejátszó mellett)

c. stb.

Egyszóval, drágább lenne a fajták fenntartása a vetőmagforgalmazó cégnek. Mennyivel egyszerűbb néhány fajtával dolgozni az egész világon! Mindenhol ugyanaz a zsák mag, csak fordítóprogrammal kell a címkét kicserélni. De azt a nagy cégek is érzik, hogy a hagyományos választékkal kell kezdeni valamit. Nem véletlen, hogy a nemzeti génbankokat, ahol lehetőségük van, ezek a nagy cégek kezdik befolyásuk alá vonni. Mielőtt örülni kezdenénk, hogy így megoldódik a hagyományos fajták, génbankok fenntartásának anyagi vonzata, vegyük észre, hogy ezek a cégek azért érdekeltek leginkább ebben, mert így "új gének" birtokába juthatnak, újabb szabadalmakkal vehetik körül magukat. "Biopiracy" névre érdemes rákeresni a keresőben. Nem fajtákat akarnak fenntartani (hiszen az nekik a fenti okok miatt nem érné meg), hanem új GMO-kat (úgynevezett ciszgenikus növényeket, tehát, amiben nem más fajból, hanem ugyanabból a fajtából származó - pl. szárazságtűrésért felelős - "új gén" kerül) létrehozni. Igaz, ezek már nem a fenti két fajtacsoportba tartoznának, hanem második, harmadik generációs GMO-k lennének. Ezek a cégek igencsak hosszú távra készülnek! A kockázat itt már egészen más, mint az elsőgenerációs GMO-knál. Itt már az élelmiszer önrendelkezés a kulcs.

A nagyobb GMO terméshozam...

Nincs nagyobb hozama az első generációs GMO-knak. Akkor lehetséges csupán előny, ha ugyanazt a(z agro)technológiát és ugyanazokat a környezeti adottságokat hasonlítjuk össze GMO és nem GMO fajta esetében. Csakhogy ehhez képest más technológiával, más környezeti adottságok mellett nemhogy nagyobb termésátlagot ad a konvencionális (ezt maguk a GMO tulajok és fejlesztők is elismerik, hogy a plusz génszakaszt hordozó, azt állandóan bekapcsolva tartó GMO az ugyanolyan nem GMO-val összehasonlítva rövid távon - vegetációs időszakon belül - hátrányban van), hanem olcsóbb is lehet a termelése. Pl. kukoricamoly fertőzés esetén, ha nincs pénze a gazdának a normál fajta költséges permetezésre, akkor lehet nagyobb a kukoricamoly-ellenálló GMO termésátlaga. Magyarországon viszont átlagosan 10 évente fertőz a kukoricamoly, nem is feltétlenül szükséges ellene védekezni, mert a kis fertőzés esetén nincs jelentős kiesés. A GMO vetőmag felára ebben az esetben feleslegesen drágítja a termelést, miközben nem terem többet.

... segítené az éhező harmadik világot...

Pro-GMO bullshit. Van elég élelmiszer a világon (egyelőre), a gondot a tulajdon- és jövedelem-viszonyok, elosztás minősége, a mezőgazdasági árak álpiaci viszonyai és a tudás- és információhiány okozzák. A GMO csak ront ezen a helyzeten. Minden fenti szempontból ideillő példák az argentin GMO szója és az indiai GMO gyapot esetei. Mindkét esetben aránylag jól működő, éhezésről mentes, környezetükkel és magukkal nagyjából egyensúlyban lévő agrár közösségek szívták meg, mert a GMO-k nagytáblás művelése birtokkoncentrációt, az alapanyag termények világpiaci árainak csábítása az alapélelmiszer termelés felszámolását, a technológiai gondok a környezet állapotának tönkretételét és bizonytalan jövedelmi helyzetet jelentettek és jelentik. Ide tartozik az agroüzemanyagok felfújt lufija is, ahol szintén hallani a GMO-k vélt jótéteményéről.

AZ USA-ban a kilencvenes évek elejétől eszik az emberek a GMO-t, mégsem hallani arról, hogy baj lenne belőle.

A kedvenc toposz pro-GMO oldalról. Pedig nincs alapja. Az USA-ban nem kell címkézni, nem különböztetik meg a GMO és nem GMO kukoricát, szóját (ennek a kettőnek van közvetlen emberi táplálkozástani hatása - az ilyen GMO-val etetett haszonállatokról a gondolatkísérlet erejéig feledkezzünk meg egy pillanatra). Ez azért fontos, mert így nem is lehet olyan nagy léptékű, nagy emberi populációra vonatkozó dietetikai vizsgálatot csinálni, amivel a GMOk esetleges káros táplálkozástani tulajdonságaira rá lehetne kérdezni. Ergo, a fenti állítás tudománytalan, nélkülöz minden racionális alapot, nem több egy PR szlogennél.

Ezzel egyenértékű ellenérv lenne, ha valaki kontra-GMO oldalról azzal érvelne, hogy a (tudományosan alátámasztott!) szója allergia és bizonyos rákos megbetegedések arányának a jelentős növekedése az USA-ban a GMO-kra vezethető vissza. Persze, ezt is vizsgálni kellene, mint ahogy a fenti állítást is.

Érdemes azon is elgondolkodni, hogy lehet-e dietetikai vizsgálatot csinálni egyáltalán? Elvben lehetne, ha lenne hozzá kontroll. Csakhogy ott tartunk, hogy nem lesz a bolygón kontrollnak nevezhető csoport és vizsgálati anyag sem, mert a GMO szennyezésekkel és a nem jelölt, GMO-t tartalmazó takarmányokkal lassan mindenki - különböző mértékben - ugyanazt eszi. Az ökológiai gazdálkodás még alkalmas kontrollnak, de nem nagyon ismerek olyan embert, aki teljesen megoldja ilyen eredetű táplálékkal az életét.

Ha ennyi a para a GMO-kkal, miért nem címkézik és írják rá?

Elvben az EU-ban címkézik és ráírják. A gyakorlatban azért vannak ennek korlátai: technológiai, jogi és kapacitásbeli korlátai.

Technológiai: hol húzzuk meg a határt? Egy szem GMO kukorica egy teli zsákban már jelölendő lenne a belőle készülő darán? A fenti darából ki lehet mutatni a GMO-t? Van ilyen érzékeny módszer? Stb.

Jogi: az EU szabályozás megad egy (itt most a konvencionális, emberi fogyasztásra szánt termékekről beszélek, nem takarmányról, vetőmagról, ökológiai gazdálkodásról - ezekben az esetekben más elvek és adott esetben határértékek érvényesek) határértéket a fenti dilemmákra részben reflektálva. Jó-e ez a szám? Az EU döntéshozók megfelelő kompetenciák birtokában hozzák meg ezeket az adminisztratív döntéseket? Minden olyan kérdésre kiterjed a szabályozás, ami a kockázatokat politikai szinten kezelni tudja? Betartható a szabályozás?

Kapacitás: azaz anyagi. A fenti keretek között meg tudunk vizsgálni időben minden szállítmányt? Van pénz, paripa, fegyver? Mondjuk a fentiektől eltérően itt van határozott válasz: nincs. Még akkor sincs, ha a mostani GMO szennyezési botrányban az állami laboratóriumok erejükön felül tudtak teljesíteni. Látszik ez pl. a cégek által kért akkreditáció hiányán, az aránylag lassú labormunkán.

Ha ellenezzük (ellenzik), miért nincs betiltva? vagy másik irányból: Mikor mondhatjuk, hogy biztonságos egy GMO?

A fenti dilemmákat és kérdéseket összesíthetjük, és lesz egy rakás bizonytalanságunk, válaszunk alig. Ahhoz, hogy akár engedélyezés, akár elvetés lehessen egy bizonyos fajta esetében a konklúzió, ahhoz tudás kell. Például tudni kellene, hogy milyen kockázatot akarunk tolerálni. Jellemző a kockázat tolerálási képességre, hogy volt olyan GMO fajta, amit még a cég vont vissza, fejlesztési fázisból, vagy akár már a piacról. Például utóbbi esetben két komoly kockázat volt, ami miatt a cégnek inkább megérte az "eseményt" visszahívni: a brand megtépázott tekintélye és a potenciális humán egészségügyi hatások (StarLink botrány). Van, hogy ennyi elég házon belül is.

Tudásunk egyébként úgy lehet, ha kutatunk, vizsgáljuk a kockázatok körét, magukat a potenciális kockázatokat és el tudjuk dönteni, hogy mit lehet tolerálni, mit nem. Ez így egyszerűnek hangzik, de ha pl. a fejlesztő cég nem ad vizsgálati anyagot független kutatásokra, akkor az alapoknál van elvágva ez a folyamat. Például nincs bizalom.

A GMO már magában pejoratív értelmű.

Bizony, sokat tett ezért mindkét (pro és kontra) oldal. Előbbi próbál(t) is kitörni a névgettóból, hiszen a "géntechnológiával nemesített", "módosított élőlény" és hasonló fogalmak voltak nevezve a kontesztbe, de a közvélemény maradt a GMO-nál.

A GMO (nem) ördögtől való.

Persze, hogy nem. Emberek csinálják. Ha a felvetés úgy hangzik: a géntechnológia fontos tudományág, kutatni kell, mekkorák az eredmények, megint igazat kell adni. De, és akkor bemásolom az imént tett hozzászólásomat:

a fő gond: ahhoz, hogy kutatni lehessen, nagyon sok pénzre van szükség. Jelenleg a sok pénzt a kutatásban részt vevő cégek azzal finanszírozzák, hogy (megint csak szerintem) erőltetetten terméket fejlesztenek, és ezt piacra dobják. Az első generációs növényekbe ölt pénzt már viszont akarják látni, pedig könnyen lehet, hogy a technológia még nem tartana ott, hogy ebből tömegtermék legyen. Megint csak szerintem, sokkal jobban járt volna a társadalom és minden jel szerint a tudomány is, ha egy kicsit kiérleltebb a technológia. A tudomány nagy buzzingja a GMOk körül a pénz körül forog. Akinek van pénze (mert a biotechnológiai cégek adnak neki, amely cégnek viszont profitot kell termelnie a tulajdonosának), az hurráoptimista, akinek korlátozottabb a forráslehetősége, az pedig gyanakvó (merthogy tudós és alaptermészete, hogy kérdéseket tesz föl), és mit ad isten, még bele is tud kötni ezekbe a fejlesztésekbe, mert géntechnológiához képest kőkorszakiak és kiérleletlenek. Ebből aztán állóháború van. Itt tartunk.

A GMO nem lehet káros, mert alaposan megvizsgálták.

Vagy nem. Az "etettünk 10 csirkét két hétig GMO-ból készült táppal, aztán feltrancsíroztuk őket és nem ugrott elő belőlük a nyolcadik utas" nem alapos vizsgálat. Mit keresünk, mely kockázatokat, potenciális károkat vizsgálunk (lásd fent)? Soha nincs feltéve ilyen kérdés. Ha fel is van, nem alaposak a vizsgálatok. Nincs kérdés, nincs modellvizsgálat, hipotézisvizsgálat, hipotézistesztelés, eredményeknek megfelelően módosított ellenőrző modellvizsgálat, stb.

Önmagában az, hogy kinő a földből, és úgy néz ki, mint egy nem GMO növény, még mindig nem jelent semmit. Elhiszem, hogy nagyon profin van dokumentálva a növekedése, csinálnak a végén egy rakat molekuláris és egyéb vizsgálatot, de mit keresnek? Engedély nélkül tartott tömegpusztító fegyvert?!

Fontos kitérni még egy nézőpontra itt. Ez pedig a függetlenség és a megismételhetőség. Az ideális állapot az lenne, ha létzene független vizsgálat, a vizsgálatokat egymástól független kutatócsoportok tudnák megismételni, léteznének sztenderd módszerek. Sajnos ezek egyike sem áll fenn. A vizsgálatok költségesek, és mivel nem szokás megismételni őket, nem sztenderdek a módszerek, így (csak) elméleti alapon lehet cáfolni pro és kontra. Csak a fejlesztő cégekre bízni a vizsgálatot több szempontból is öngól. Egyrészt ezeknek a vizsgálatoknak jelentős része nem publikált adat, hanem belső információ, amiből csemegézve osztanak meg részeket az ellenőrző, döntéshozó (döntést előkészítő) testületekkel. Sajnos van arra is példa, hogy a vizsgálatok nem pontosak, rosszul kivitelezettek, az ebből következő negatív eredmény pedig hivatkozási alap. Cáfolni mégsem lehet, mert az alapdokumentum "bizalmas" természetű, illetve nincs ismétlés.

Hogyan lehetne megvizsgálni a GMO-kat, hogy biztonságosak-e, ha nem engedik őket elvetni?

Mert nem így működik a tudomány. Főhatást és mellékhatást vizsgálni GMO-k esetében ugyanaz, mint bármilyen tudományos vizsgálat. Ennek csak a legeslegeslegutolsó fázisa az, hogy elvetik szabad ég alá. Pl. az atombombát sem úgy (bár majdnem úgy, hiszen sietniük kellett) dobták le Japánra, hogy a kész eszközt vetették be egyből. Volt egy csomó számítás, pontosítottak feltételeket, paramétereket, modellkísérleteket végeztek az alrendszerekkel, voltak kísérleti robbantások. Bocs a durva példáért. 

A GMO ellen érvelők ludditák, tudományellenesek

Ennek a megválaszolása több szinten történhet, mert maga a felvetés is annyira blőd, hogy azt sem lehet tudni, mit is akar a felvető (illetve, dehogy nem lehet tudni, lásd alább).

A legtöbb felvető igyekszik összemosni a GMO-kat, egészen odáig elmegy az "érvelésben", hogy piacon levő, mezőgazdasági 1. generációs növényeket (mert erről szól a történet jelenleg) egybeveszi a fejlesztés alatt lévő többedik generációval, a GMO baktériumokkal, általában a tudományos innovációval. Ami persze projekció, a GMO "ellenesek" nem ezekről beszélnek, csak egy szeletéről.

Másik nézőpont, hogy az "ellenesség" sokszor kimerül a szkepszisben, vagy adott tudományterület (lásd a GMO-k kockázatáról szóló részt) a GMO-kal kapcsolatos - kritikus - eredményeinek emlegetésében. Itt megint projektál a jóember, ahelyett, hogy tudományos válaszokat próbálna adni. Sokszor persze nem tud, mert nincs válasza egy géntechnológusnak egy ökológiai vagy etikai problémára. De bevallani nem meri a tudatlanságát.

Éppen a GMO pártiak azok, akik szeretnek egyes tudományterületekről megfeledkezni, vagy arra hivatkozni, hogy a GMO-kba ne beszéljen bele senki, akinek nincs géntechnológiai képesítése. A sors iróniája, hogy nem beszűkült géntechnológusok is tudnak differenciáltan gondolkozni, a körükben is van szkeptikus, más tudományterület kérdéseit megérteni és -válaszolni akaró. A "luddita" érvelés pont ezeknek a szakembereknek a legkellemetlenebb, mert a ludditákat emlegető géntechnológusok összezárásának ebben az esetben a pénzből épülő elefántcsonttorony védelmében van szerepe.

Van még egy említendő nézőpont is. Pont a ludditázók érték el hosszú évek szívós munkájával, hogy tényleg vannak olyan laikusok is, akik már akkor sem hisznek nekik, amikor kérdeznek. Az ilyen laikusokból lesz aztán a tényleg géntechnológia ellenes, aki nem fogadja el magát a technológiát sem, akinek vörös posztó a GMO, mint fogalom. Itt megint projektálnak a ludditázók, és egybemosnak mindenkit, akik vitatják az állításaikat.

Ha a GMO-t összevetjük más nemesítési módszerekkel, egyáltalán nem durva a beavatkozás, sőt ez pontosabb bárminél.

Főleg, ha szépen, "génsebészetnek" mondjuk. Hát, pedig "vagy nem". Amennyire nem - pontosabban csak felszínesen - ismerjük a genomot, addig a természetes - tradicionális - variációk szelekciója a legpontosabb, hiszen azt évezredek természetes szelekciós és emberi szelektálási folyamata csiszolta a meglévő készletből. A GMO esetében viszont a bevitt gén(ek) beépülési helye, adott esetben száma mind előre, mind utólag meghatározhatatlan. Illetve utólag meg lehetne határozni, néha meg is teszik (főleg a számát), de genetikus szájából hallottam, hogy mindegy is, nem kell azt vizsgálni - mintha nem hallott volna pl. pozíciós vagy dózis hatásról. Soha nem láttam olyan vizsgálatot sem, ami a beépülési helyek esetleges eltérő szelekciós nyomását taglalta volna (pedig már 20 éve, ugye).

Amiben egyet lehet érteni itt, az az, hogy a mutagenezis durva. Persze, azt is vegyük figyelembe, hogy a mutagenezis és a génsebészet tulajdonképpen ugyanazt csinálja, csak a GMO-nál plusz DNS szakasz is beépül. Az, hogy a beépülése közben milyen mutációkat okoz a gazda DNS-ében, legtöbbször nem vizsgálják, hiszen a mutagenezishez hasonlóan a letális - a befogadó szervezetre végzetes eredményt hozó - mutáció (beépülés) ki is hullik egyből. Csakhogy a GMO-nál több mutáció (beépülési forma) is van, a marker szelekcióval kiválogatott klónok egymás közti genetikai kölcsönhatását, a beépült szakasz esetleges transzlációs, poszt-tarnszlációs gondjait, illetve ami utána történik a fehérjetermékkel sejt, szövet és egyedi szinten (aztán populációsan, stb) a termék detektálása, a DUS nem biztos, hogy kimutatja (szinte biztos, hogy nem mutatja ki) - a mit keresünk kérdés, ugye.

Bezzeg az aranyrizs!

Ez nem bezzeg, hanem a "kivétel", ami erősíti a szabályt. Ezt nem cég fejlesztette, hanem egy kutatókonzorcium, elvileg egy második generációs fajtáról van szó, szép célból. De! Az alapprobléma, amire választ keres, az az egyoldalú, gabonán alapuló táplálkozásból eredő A vitamin hiánybetegség. Komoly etikai, gazdasági kérdéseket vet fel, hogy miért nem a problémát okozó helyzettel kezd valamit a társadalom, miért csővégi megoldást ajánl a fejlett világ a fejlődőnek? Nem inkább a csóró kínainak kellene lehetőséget biztosítani, hogy változatosabb legyen a tápláléka? Enne ő disznómájat tőkehalmájolajban párolva, ha lenne rá lehetősége. Vagy például termeszthetne, vásárolhatna magának leveleszöldséget (amiben szintén sok az A vitamin), ha lenne hozzá pénze, földje, eszköze, ideje. Nem inkább ez az alapprobléma?

Az aranyrizs ráadásul nem több, mint egy lehetőség, nem is nagyon van forgalomban. Hogy ez miért van (nincs tőkeerős tulajdonosa, idegenkedés a használattól, részben a fenti dilemmák miatt), az más kérdés.

Akkor ha nem használunk GMO-t, másszunk vissza a fára? Ökológiai gazdálkodással nem lehet eltartani 7 milliárd embert!

Senki nem mondta a fára visszamászást. Ökológiai gazdálkodók pedig állítják, hogy nem lenne lehetetlen csak ökológiai gazdálkodást folytatni. Legalábbis Magyarországon működhetne.

Az tény, hogy a mezőgazdaság az 1960-as évek zöld forradalma után kifulladni látszik. Dióhéjban a dilemmák:

a. Az látszik, hogy a zöld forradalom intenzifikációja nem járható - természetes élőhelyek megszüntetése, vegyszerhasználatból eredő problémák, víz túlhasználat, talajerózió, csökkenő munkalehetőségek, széteső vidéki társadalom a mérleg.

b. A mezőgazdasági termékek világpiaci "versenye" nem csak a fenti gondokkal jár, hanem beszűkíti az agrobiodiverzitást, a helyi viszonyokra alapuló tudást is.

c. Itt Európában az agrártámogatások inkább a statusquo-t eredményezik, a sok föld és termény alapú támogatás a fentieket tovább erősíti.

A megoldás szinte biztos, hogy nem a GMO (különösen nem a jelenlegi 1. generációsok), ami a fenti dilemmák egy részére - ha egyáltalán - tipikus csővégi megoldást próbál kínálni. Egyik kitörési lehetőség az ökológiai gazdálkodás. További lépések lehetnek (az ökológiai gazdálkodással akár vegyítve) a hagyományos technológiák high-tech átalakítása (mikroöntözés, mikro-növényvédelem, nagy felbontású, GIS alapú célzott beavatkozások, stb.), vegyítve a lokalizációval, a kis léptékkel, a fenntartható tájhasználattal és társadalommal. Illetve, ami talán a legfontosabb: a vidéki tudás növelésével. Lehet, hogy hihetetlen a városi "parasztozó" suttyónak, de a mezőgazdaság az egyik legtudásintenzívebb szakma lehetne - ha pl. a városi ember nem akarná ráerőszakolni a saját ötleteit (pl. GMO).

bővítés alatt, javaslatot, kérdést, kritikát várok

Az van, hogy találtam néhány + szabályozottságú történetet, amelyek bántóan önbeteljesítő módon működnek, sajnos. Példák:

- köcsög autós, köcsög bringás, köcsög motoros. Aki ebbe a mókuskerékbe beszáll, nagyon nehéz neki a pozitív példákat is látnia, egyre agresszívebb lesz, erősíti az ellentábort, tipikus rosszul szabályozott reakció, pozitív visszacsatolás.

- lusta, bűnöző cigányok, nem dolgoznak, lopnak, segélyen élnek, vs. urizáló, basáskodó magyarok, lenézik, megvetik a cigányokat, kizárják őket maguk közül, félnek tőlük. Ez is egy tipikus pozitív visszacsatolás, amire a politika és a média alaposan ráerősít, ráadásul gyakran nagyon bénán, sőt, akár jószándékból is.

Általánosságban a "szar az egész, beleszarok hát én is" mentalitás a közös.

Hol van a kitörési pont? Ezt nem tudom, csak azt, hogy a következő, Bash-ról kölcsönzött sztorit mindenki érti és vágja a poénját:

<Potyi> Bazzeg, ilyen a világon nincs.
<Ubibubi> Milyen ilyen?
<Potyi> most vagyok másodszor irc-n, és már 4 köcsög belém kötött.
<Ubibubi> Arra nem gondoltál, hogy nem a rendszerrel van a baj?
<Potyi> wazze, már 5 köcösg

Elsőnek szeretnék linkelni egy korábbi posztot. Aztán érdekelne, hogy tényleg április elseje van-e? Aztán leírnám, hogy HoffmaN (?) államtitkár asszony szerint "a focipályán is engedélyezné a buktatást".

Na, most mi lesz?

Az egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz. Fuck!

És nem is az a baj, hogy ezt ki kell matekolni - már régóta tudja, aki nem vak -, de hogy a csapból is ez folyik, ha nem a vuvuzela, az vastagon undorító.

Egyébként eszembe jut a Ford Fairlane gustustalansági versenye. OV visszaemlékezést ír. "Gusztustalansági versenyt rendeztünk. Semjén felköhögött egy volt pártszóvivőt az M1 esti műsorába, mire Verók 'kezdőtől nem rossz' és tartott egy sajtótájékoztatót a sajtó megregulázásáról."

A mai nap tiszteletére akkor ide is beblogolnám szeretettel, OV-nak ajánlva:

Keresem az állam (én vagyok) a Fidesz köztársasági "elnökjelöltjének" (az idézőjel annak szól, hogy jelenleg Orbán jelöltje mindössze) a nyilatkozatán. Nem gátja, hanem motorja lenne a törvényalkotási lendületnek, érdemes hozzányúlni az alkotmányhoz, a köztársasági elnök jogköréhez. Pedig az elnöknek az alkotmányos rend őrzése, a nemzet egységének megtestesítése a feladata a jelenlegi alkotmány szerint. Pali bácsi - szerintem az alkalmatlanságát bizonyítva - ennek ellenkezőjéről vallott most, a Fidesz hű katonájaként, a Fidesz elképzeléseinek lelkes támogatójaként. A Fidesz annak idején Szili Katalin államfői jelölését pont arra hivatkozva fúrta meg, hogy pártkatona. Szerintem is hiba lett volna akkor őt megválasztani, de legalább Szili nem beszélt hülyeségeket a jelölésekor.

Ugyanakkor érdekes, hogy a hiányzó fideszes kritikát a mostani köztársasági elnökkel szemben gyakorlatilag a jelölt fogalmazta meg.

Könnyű utólag, persze, illetve az van, hogy erről már sokan évek óta tépik a szájukat, nem sok eredménnyel. Amiről szeretnék írni, az az illúzió, ami miatt minden évben vezető hír egy árvíz.

Mert illúzió az, hogy van a klíma és annak az elfajzása okoz sok vizet. Sokan a klíma alatt a (saját maguk fejében élő) átlagot és nem az átlag kialakulása körüli mozgásokat szeretnék látni. Mi az, hogy esik az eső nyáron? Amikor melegnek kellene lenni: kisfröccs, Balaton, Fanta. Pedig az van, hogy a klíma szerint a nyár a legcsapadékosabb hónap, van olyan fogalmunk, hogy zöldár. Ami ráadásul - lásd fokgazdálkodás - egy gazdasági tevékenységgel jól összeegyeztethető folyamat is lehetne.

(Mielőtt valaki beleköt: nem a klímaváltozást, a szélsőséges időjárási események gyakoriságát akarom relativizálni. Csak azt, hogy alapjaiban nem szokatlan, hogy nyári csapadékos idővel áradás is jön. Az utóbbi, inkább aszályos nyarak alatt elszoktunk tőle, mert az áradás hülye időpontokban - ősszel, télen jött mostanában.)

Apropo, gazdálkodás. Az is illúzió, hogy a folyóárterekben ugyanúgy lehet gazdálkodni, mint a szelíd lankákon, hiszen (lehet gondolni együgyűen) árvízmentesítés van, ha meg mégis beüt a ménkű - azaz a víz - majd vis maior és fizet az állambácsi. Ennek a fenntarthatatlanságára mi sem jobb bizonyíték, mint a mostani berettyói halpusztulás: a bemosódott műtrágya, feldúsult tápanyagok oxigénhiányt okoztak és elég komoly halpusztulást. Igaz, ehhez az is hozzájárult, hogy a Berettyó vize "szépen" fel van duzzasztva, részben a Tisza, részben műszaki megoldások által - viva la vízügy! Ez pedig lassú folyást és átöblítést jelent. Paradoxon, és kúrva nagy ciki, hogy a nagy, elterülő, halbőséget, gazdagságot és termőtalajt hozó nyári árvíz helyett haltemető és hullaház az áradó Berettyó, Kőrös. Anno a sztálinisták a folyók folyásának megfordításával kérkedtek, nos, mi megcsináltuk, hogy a működésüket fordítottuk meg. Őrület.

Apropo, vízügy. Az is illúzió, hogy a szorgos vízügyi szakemberek majd megoldják a problémákat. Igaz, hogy már ők is belátták, hogy a gátmagasítás nem megy, ablakon kidobott pénz. Viszont az általuk ajánlott duzzasztás, műtárgyat mindenhova szemlélet, látva a fenti halpusztulásos példát, szintén nagy mellé, szintén egy illúzió. Hiába lehetne mérnöki pontossággal töltögetni vizeket ilyen öblözetbe, olyan gát mögé, amolyan zápor és árvízi tározókba, ha az ott egyébként gazdálkodók ebben nem partnerek, sőt ellenérdekeltek és csak jobb esetben szarnak bele, és tönkretesszük a folyót magát. Azt a folyót, ami egyébként megélhetést adna, ha lenne benne zabolázatlanság, élet, változatosság. Ez az, ami megkülönbözteti a folyót a mérnöki pontossággal megtervezett kanálistól. A folyóhoz viszont hozzátartozik, hogy néha kiönt, nem egyenes a partja, sőt még a medrét is változtatja alkalomadtán. Ehhez persze hely kellene neki.

Apropo, zabolálatlanság. Az is illúzió, hogy egyes önkormányzatok nem hogy passzívan engedik, de egyenesen aktívan gerjesztik azt, hogy az ártéren lévő külterületeikre terjeszkedjen a település. Jobb esetben haveri céggel közművesíttetnek, parcelláztatnak, árusítanak telkeket és számolgatják a bevételt, rosszabb esetben eladják olcsón a telkeket, majd a megvevő cég a saját haveri cégével közművesíttet, parcelláztat olcsóbban és ő számolja a bevételt, miközben az önkormányzat alá dolgozik a folyamatnak megfelelő rendeletek formájában. Aztán menetrendszeren jön a víz, visz mindent, lehet az államtól kérni a kártérítést, a védekezéshez szükséges eszközöket, hősiesen gumicsizmában fotózkodni, esetleg a hatóságot hibáztatni a rossz döntéseikért.

Apropo, hatóság. Illúzió, hogy egy olyan hatóság jól dönt adott esetben - külterület belterületnek árvízi területen - építésügyben, ami nem látott árteret, csak aktákat és jogszabályt (esetleg nokiás dobozokat), meg azokról az illúziókról halott, amiről fentebb írtam.

Összefoglalva: bulvárként kezelve, évről évre rácsodálkozva, táj-(fok-)gazdálkodás, a helyben élőkkel egyetértés nélkül, korrupt, hozzá nem értő (finomabban fogalmazva: forráshiányos) önkormányzatokkal és hatóságokkal, anélkül hogy a folyót folyónak és nem egy nagy halom mászkáló víznek tekintenénk, marad minden a régiben.

Általában nem hordok magamnál készépnzt, minek, ha ott a bankkártya, ha nagyon kell, fakasztok annyit a falból, amennyire éppen szükségem van.

Ellenben, ma a Budapest Bank elzárkózik az ügyfeleitől:

- sem az ATM-ek,

- sem internetbank (egyáltalán: honlap),

- sem telebank nem működik.

Remélem, a pénzem azért még megvan. A hétvégén valami kaját tudok még eszegetni a kamrából, de hétfőre örülnék egy működő banknak.

Upadte: közben elértem a telebankot és korlátozottan működik a honlap (internetbank nem). Vagy a napfolttevékenység, vagy az UFO-k, vagy a kibaszott délafrikai trombiták miatt nem megy a VISA rendszere. A hiba elhárításán dolgoznak. Hétvégi bevásárlás elmarad.

Elnézve a légifotókat az árvízről két dolog jut az eszembe:

- még sokkal több légifotóra lenne szükség, nagyon tanulságosak. Ha hosszútávú megoldást keresünk az ilyen helyzetekre, felmérhetetlen a hasznossága azoknak az információknak, hogy honnan hova megy és marad meg a víz. Melyek azok a területek, ahol tényleg árvizi-belvizi gondok alakulhatnak ki, ott milyen dinamikája van a víznek. Levegőbe minden fényképezőgépet, kérjünk kölcsön U2 gépeket, az amik úgyis ki akarják dobni mindet.

- a jó kúrva anyját minden olyan önkormányzati illetékesnek, aki engedélyt adott ki teljesen alkalmatlan és veszélyes helyekre építkezésekre. Ha egy mezőgazdasági területet borít el a víz, az is nagyon kellemetlen tud lenni, de a sárosseggű itt nagyon sok mindenki lehet a kaporszakállúval egyetemben. De lakóház olyan helyen, ahol láthatólag korábban folyómeder volt...

Az van, hogy nem értem. Tegnap Kósa és Varga, ma Szíjjártó.

Nekik van stikában sok lóvéjuk és most shortolják a forintot, vagy mi a hányás van?

Nem szavaztam rájuk, de engem nem kell meggyőzni, hogy szar a helyzet. Tudom, hogy szar. Fijjúg, nem köllene a kloákában mélyebbre fúrni a gazdaságot, csak hogy rá lehessen mondani, hogy ezt is a Gyúrcsánynak köszönhetjük.

Vagy Csányi kezdett terhes lenni, az OTP-t szüttyögtetik? UD ejtve? (a katonai elhárítás körüli hírek azt mutatják, hogy ez utóbbi biztosan nem) Esetleg más cég fingatása van soron?

Vagy az EU-t akarják puhítani? De nem veszik észre, hogy visszanyalhat a fagyi?

Annyira hosszútávban gondolkodnak, hogy a kezdőpontot szeretnék minél szarabb szintről kezdeni, hogy a grafikonok jobban emelkedjenek majd később? Skacok, így nem lesz később, ha nem vigyáztok!

Meg akarják győzni a Jobbik szavazóit, hogy a adósságfizetés megtagadása, újratárgyalása, egyszintű bankrendszer, stb nagy hülyeség? Előbb érzik majd a cégek, állam, mindenki, mint a jobbikosok. Megéri?

Csörgetik a kardot a saját választóiknak. Minek, hova? Nem elég a kétharmad most már?

Vagy Simor tökeit akarják szorongatni. Annak a Simornak a tökét, aki úgyis "offshoreban tartja a vagyonát"? Neki magánéletében tökmindegy. Ráadásul szakmailag nemzetközileg védik a kollégák.

Ha nagyon furmányos és némileg pozitív akarnék lenni, azt is feltételezhetném, hogy a - már meglévő, betárazott, de nyilvánosságra még nem hozott - gazdasági döntéselőkészítés része ez a fura nyilatkozatdömping, például egy forró pénzeket számon tartó - Tobin féle - rendszer előkészítése, tereprendezés, vagy az euro céldátum pontosítása, a forint hosszabbtávú pályájának felrajzolása - a jegybank véleményének kihagyásával -, vagy esetleg egyes tőzsdei cégek lopakodó államosításának (visszavásárlásának) pénzügyi előkészítése.

Vagy csak ennyire értenek hozzá? Vagy csontvázhegyek vannak tényleg? Miért nem mondják, kommunikálják akkor, mi van?

Olvasom a békanyál parát. Nem értem, hogy miért nem tesznek bele amúrt, busát, elvégre egy zárt tó, baj nem lehet.

Hírek a XI. kerültből:

- Kopaszi gát

- mecset ugrott

- 2007-ben 2 millió érkezett borítékban

Szép nap. Utóbbi esetben azért bénázás a képviselő úr részéről ide vagy oda, érdekes az is, hogy a láthatóan mandzsetta kamerával készült felvétel, ha tényleg 2007-es, a ketyerét betiltó rendelet előtt készült. Ilyenkor aztán lehet kapaszkodnia Justitianak.

Update: A Kopaszi gát ügyében ráadásul ugyanaz a Vas János neve bukkan fel, mint a dunakeszi(i) láp elidegenítésénél. Összeérnek itt a szálak (a mecset egyelőre nem illik a képbe, de helyre kerül majd az is, ebben biztos vagyok).

Az van, hogy nem nagyon értem a mai LMP-s hír egyik felét. A törvényjavaslatot igen, logikus és hasznos kezdeményezés, valamint a záradék jegyzőkönyvbe vételét. De az utólagos "meggondoltam magam a bizottsági elnöi pozíciók elosztásáról" dolog sántít. Nem is szerepel az LMP hivatalos közleményében. Az indexes hír is csak arról szól, hogy nyitottak új egyeztetésre. Vicces, hogy továbbra is "dübörög a kampány", és a Fidesz nem szól, az MSZP önellentmondásba keveredik. Ha erről szól az általam furcsállott dolog, akkor viszont az hiányzik, hogy erre rámutassanak.